Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Egyszerűséghez és józan rendhez szokott szemének figyelmét nem kerülhette el, hogy alig egy kőhajításnyira a márványpalotáktól bűzös vityillókban, napot nem látó sikátorokban félmeztelen, csontig aszott emberroncsok ténferegnek; még a bazilikát, a császári palota márványlépcsőit is ellepik elevenen rothadó testükkel a bélpoklosok. A hús dögletes vására — ez volt az álomnak tűnő, drágakőként ragyogó Bizánc másik arca! Vagy talán az igazi? Honnan ez a rengeteg meztelenség és éhség?! Otthon Pannóniában ilyesmi nincs. A legnyomorultabb rabon is több a rongy, és éhét egy falás hússal elverheti. Elszörnyedve nézte a hulladékot kotró szerencsétleneket, a kikötőt ellepő emberroncsokat, a koldusok seregét. Rettegni kezdett a milliós Várostól, amely cirkuszi játékkal szórakozott, szórta az aranyat, mohón szeretkezett; lakói gyilokkal és méreggel, ármánykodással pusztították egymást, és nyomorultjai aszott testtel éhen pusztultak az utcákon. Értelmetlen, furcsa volt a Város, és sok időbe telt, amíg egy-egy titkáról lehullott előtte a lepel. A nagy császárt kétszer látta ottléte alatt: a fogadásnál és egy ünnepi mise alatt. Ténfergő udvaroncok kísérték a nagy palota tróntermébe; sima szavú, szószátyár férfiak, akik a fogadás bonyolult ceremóniáját magyarázták. Zúgott a feje a sok fecsegéstől, és ijedt szívvel riadozott, hogy valamit elvét. Aztán mégis minden olyan egyszerűen történt. Ott állt a császár előtt, és míg a többiek hétrét görnyedtek, szemüket a félelemtől és hódolattól megemelni sem merték, ő könnyedén térdet hajtott, és átadta ajándékait. Űgy érezte, térdhajtása a legnagyobb hódolat; szolgához illő, hogy leboruljon és megcsókolja a császár aranyfonállal átszőtt, ékkövekkel díszített saruit. A császár, mintha megértette volna, oly kedvesen, öregemberesen mosolygott rá. Biztatta is, hogy beszéljen, és ő tolmács nélkül elmondotta, hogy fogadja kegyébe, halálig a híve lesz, megfékezi főembereit, hogy ne kalandozzanak át a Birodalom határán, tartsák tiszteletben a szövetséget. ,262