Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

dővel ezelőtt járt már udvaromban követetek. Akkor egy nagyon megfontolt férfit küldött hozzám Audoin király. Helmekisz az ajkába harapott. Megalázó volt, hogy Turizend a korát hánytorgatja. Ügy kellett tennie, mintha nem . hallotta volna a sértést, hogy a merész játszmát el ne veszítse. — Hallottam, milyen nemes feleletet kapott felségedtől Lethu gróf — szólt hízelgő mosollyal. — De minden szó kevés lesz, hogy tegnapi nagylelkűségedet méltóan ecseteljem királyom előtt. Tetted az örökkévalóságé, felséges uram! Helmekisz már az első hízelgő szónál megérezte, hogy így könnyebben talál meghallgatásra. — Aki oly bölcsen vezeti népét, megleli mindenkor a célravezető utat — mondta, és mély bókolással előbbre lépett. Visszafojtott lélegzettel leste a választ. Turizend soká fontolgatott. — A vendég csak addig vendég, amíg én akarom — mondta közönyösen, és egy mozdulattal jelezte, hogy véget kíván vetni a kihallgatásnak. Helmekisz tekintete elborult. Ha így küldi el a király, vajmi keveset ért el, annyit sem, mint Lethu, aki mégis rábírta, hogy száműzze udvarából Hildikiszt. Igaz, alig fordult az esztendő, újra kegyébe vette őt Turizend. Hildikisznek pusztulnia kell, ez az egyetlen megoldás. Nem érheti be Turizend közönyös feleletével. Ki kell csikarnia a döntést! — A kelevény csak úgy gyógyul, ha késsel kifakasztják ... Az én felséges uram csak az alapos gyógyítást kedveli... Ha megértenéd a mi sebünket, a vas meggyógyítaná a tiédet is, felséges uram... Ha úgy akarnád: örökre! Egy szóra, egy biztató mozdulatra várt Helmekisz, de Turizend hallgatott, és lankadt tekintetét elfordította róla. Csak azt érezte, hogy nehéz, fújtató lélegzettel nyeli a levegőt. Kint a palota előtti téren felhangzott az ifjak vidám úti készülődése. ,246