Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Nem emlékezett a Morvamezőre, ahol megpillantotta a nap világát, csak Pannónia földje élt benne, a brigetiói lapály sűrű nádasaival, a közeli szőlők a római út fölött, a délnek nyúló hegyek végeérhetetlen rengetegei, a Balaton selymesen tapadó homokja, és nyári szállásuknak, Mogentianaenak izmot erősítő hévize. Elgyötört, nehéz fejjel indult az ágyasházba az ifjak után. HelmekiSz kísérte. A ferdevállú soká hallotta, hogy Alboin nyugtalanul hánykolódik heverőjén. Az ő szemére is nehezen jött álom. Tikkadt lett a torka, amint Hildikiszre gondolt. Amíg ez a Lithing a bizánci udvarban áskálódik, és hol a szlávoknál, hol Gepidiában keres szövetséget, árnyékkirályság vár tejtestvérére, Alboinra. Az utolsó Lithing! Micsoda varázserejű szó! Maga Lethu gróf is, a Gauzusz nemzetség főembere, mennyi tisztelettel emlegette. Milyen kevélyek és gőgösek ezek a királyválasztó főemberek! Könnyen fordulhat a kocka, Alboin elveszítheti a főemberek hűségét, ha ifjú hevében valamit elhibáz! Vajon Alboin méltó lesz-e a koronára, és megtarthatja-e Pannóniát? Az izgalom verejtékkel borította, szinte elfullasztotta Helmekiszt. Ki vigyáz Alboinra, hogy szilajsága bajba ne rántsa? 0 mellette lesz a szíve utolsó dobbanásáig. Óvnia kell a veszedelmektől, amiket vakmerően lekicsinyel. 3 Alboin megmaradt eredeti terve mellett. Lethu egy tucat markos evezőslegénnyel bocsátotta útnak az ifjakat, hogy fent a szigetnél, a régi római erődnél megsegítsék őket az átkelésnél. Mialatt a parton szemügyre vették a dereglyéket, a füzes mögött magányos lovas bukkant fel. Pemmo nyomban felismerte a közeledő lovasban Agót, a kódorgó öreg szkáldot. — Hé, Ago, erre tarts! — kurjantott. ,228