Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

Az ifjak zajongva vették körül a szkáldot, és leráncigálták a lováról. — Jó szívvel szolgálnálak, ha megtűrsz csapatodban — köszönt az énekes a hercegnek. Az ifjak szót emeltek mellette. Az esti táborozást felvidítja majd az éneke. Alboin nem ellenezte, hogy velük tartson. Az első dereglyébe Gizulffal tízen szálltak be. A mély fenekű, ormótlan jószágot hamar hátára kapta az ár. Négy erős karú evezős meghúzta a rudakat, a dereglye orrában két legény összetolt pajzsokkal állt; ültükben oldalt is pajzsokkal bástyázták magukat körül az ifjak, és védték az evezősök fejét. Alig értek a víz közepére, nyílvesszők koppantak a pajzsokon. A sziget sűrűjéből lőttek rájuk. Ember nem látszott. A kormányos hirtelen a sodrás irányába fordította a dereglyét, és a négy evezős behúzta rúdjait. Amint -kikerülték a nyilakat, megint nekifeszültek a munkának, és éles szögben a partnak kanyarodtak. Üggyel-bajjal elérték a sziget déli csücskét, és a hínáros parton kikötöttek. Gizulf előreugrott, s az ifjak óvatosan követték a bozótba. A sziget közepén, egy kis tisztáson friss tűz maradványára bukkantak. Hárman tanyázhattak itt, nyomuk meglátszott a füvön. A partra húzott csónak nyoma is megmaradt a homokban. Ezalatt kikötött a többi dereglye, és megkezdték a lovak átúsztatását. Túljutva a főágon, könnyű, volt átgázolni a sekélyes ereken. A csáklyások átszállították a sátrakat, a vásznakba göngyölt élelmiszerkészletet és a lovak takarmányát. Prémtakaróikat vállukra kanyarítva hozták át az ifjak. Hűvös volt még a Duna vize, a szokatlan hajnali fürdő után jólesett melegedni a parton, a sebtében gyújtott tábortűznél. Délig szárítkoztak, és közben szárcsákra vadásztak a kiöntések között. A lenyilazott madarak torkából melegen szürcsölték a vért. Egy hálóra való halat is kifogtak a Dunából, de ebédre beérték egy falás hússal. Délkeletnek tartottak, azzal számolva, hogy így érik el leghamarabb az első gepida települést. ,229