Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld

Égö föld

A bizánci aggodalmas pillantást vetett Lethura. Remegett, hogy Aquincum teljhatalmú ura újból követeli majd a vámot. Megfizettek már a harcosok kíséretét is, hogy biztonságban kalmárkodhassanak szerte az országban, ám védtelenek voltak, ha a határszélen valamelyik hatalmasabb főember új bírságot rótt rájuk. — Turizend szállása merre van? — faggatta Lethu a kalmárt. — A Tisiánál, ahol a Marisia ömlik a vizébe — szólt fellélegezve a bizánci. — Nem érheti baj a kegyelmes herceget, ha Lugiónál lépi át a Dunát... Odaát földvárat hánynak a gepidák. Ha békés szándékkal megy a herceg, a földvár népe bizonnyal útbaigazítja. Lethu elbocsátotta a kalmárt. Nagy újságot hallottak tőle. A gepidák földvárat emelnek a vitás földön. A Tiszahát jog szerint őket, longobárdokat illeti. Most, íme, kiderül, hiba volt, hogy nem telepítettek meg rajta egy szívósabb erejű törzset, amikor elfoglalták Pannóniát, és jártak a Tiszaháton is. Lám, a gepidák okulnak téli vereségükön. Számot vetnek biztonságukkal, egyre nyugatabbra toíják a határt, már a Duna bal partjáig merészkednek, és földvárakat hánynak védelmül. Semmi jó nem származhat ebből a közeli szomszédságból. Lethu gróf gondolatokba merülve nézte Alboint. Ha sikerülne a herceg terve, és fegyvereket kapna Turizendtől! A baráti tett behegesztené a régi sebeket, és véget vetne az örök villongásnak. Mennyivel okosabb, célravezetőbb volna összefogni a gepidákkal, mint a bizánci udvarban Jusztinián császár kegyét lesni! A császár hol őket segíti, hol a pártütő gepidákat. Egyik népnek sincs ebből haszna, csak szétforgácsolja erejüket a békétlen élet. Ravasz ember Jusztinián, alkalmasint ezt akarja. De ha ők, longobárdok és gepidák, összefognának, egyszeriben vége szakadna ennek a függőségnek. A lakomán, kupázás közben, odahajolt Alboinhoz: — Ne feledd, herceg, nagy tétről van szó... Ba elszántságod lefegyverezné ,is ä gepida királyt, azért még ne bízd el magad! ,225