Egri Viktor: Agnus Dei, Égő föld
Égö föld
Lethu belemarkolt hosszú, bozontos ősz szakállába, és elkomorodva folytatta: — Még él egy Lithing: Hildikisz! És amíg ő él, addig veszélyben a királyságod. Forró pír futotta el hirtelen Alboin arcát, kissé remegett a keze, amikor a pohár után nyúlt, de hangjára közönyt erőltetett, és fitymálva elhúzta a száját: — A korona engem illet! Hildikisz csak bitorolja az örökös címét! Ezt minden főemberünk tudja! — Tévedsz, hercegem! A korona azé, aki erősebb! Azé, akinek pártja nagyobb, és jobb szószólója akad a bizánci udvarnál... És ne feledd, hogy apád csak azért kapta a mi kezünkből a longobárd koronát, mert Hildikisz elárult bennünket. Semmibe vette tanácsunkat, szövetkezett a gepidákkal, és ezt nem bocsáthattuk meg neki. De ha pártütő is, azért ő az egyenes örökös, Tato király egyetlen élő unokája! Alboin arca még veresebb lett. A leckéztető, kemény beszéd elevenére tapintott; nem mert ellenkezni. — Ismered Hildikiszt? — Ismerem. Veszélyes ellenfél, mert eszes ember. Minden viszálynak ő a szítója ... Esztendőkkel ezelőtt apád engem küldött követségbe Gepidiába. A békének egy feltétele volt: adják ki nekünk Hildikiszt. Királyi feleletet kaptam akkor. Inkább vesszen el nyomtalanul egész Gepidia, de ezzel a bűnnel nem sérti a vendégbarátságot. Ilyen kevélyen üzent Turizend. Az ifjak némán lesték Lethu szavait. Mintha csak most derengett volna előttük a két szomszéd nép torzsalkodásának igazi oka. Hildikisz szítja ezt a halálos ellenségeskedést. — Jusztinián császár, a nagy birodalom atyja a mi szövetségesünk — vetette közbe Alboin. — Miért féltsem az örökömet, ha a nagy császár is mellettem van? — A császár kegyére ne építs, herceg! Az ilyen nagyúrnak, félistennek kedves minden pártütő. Ilyen a politika, hercegem. Az egyik kéz kegyet oszt, ajándékoz és biztat, a másik kardot emel és fenyeget... Nem felejtem el oly ,226