Darkó István: Deszkaváros
hettek ki a menetből • . . Értse meg, őrnagy ur, Aladár bácsi! Olyan dolgok történtek, amelyek becsületbeli kötelességemmé teszik, hogy végsőkig kitartsak . . . Lógóst akartok csinálni belőlem?!. . . — Nem értelek, — az őrnagy cseppnyi gúnnyal bámult. — Mi lelt? — Az, hogy Szigethy is, én is, mindnyájan tudjuk, hogy az igazi erőfeszitésre most van szükség, önmagát is beosztotta Szigethy, az irodistákat is. A kövér Tóthot, a gyáva Bolyóst, a beteg Grendát, az ijedelmeset. Ti is az utolsó erőfeszítésről beszéltek. Az őrnagy ur is ezt mondta. Dehát hogyan gondoljátok ti azt? . . . Meglógni a Beszkidekbe? Cserbenhagyni a rongyos bakákat, akik ma bezárkóztak a sárga raktárba? Maskarába öltöztek, leitták magukat és elkeseredésükkel legyőzték Szigethyt is. Anynyira, hogy most beáll közéjük. Azt gondoljátok, hogy most majd elbújok és messziről lesem őket. Ott mennek ni, énekelve és elkeseredve az állomásra. Elől Szigethy, aki maga nyirja a gyermekei haját . . . Én még nem váltottam meg az isiászomat, őrnagy ur! Tőlem ne kívánjanak lehetetlent. Ne unszoljanak arra, hogy gyáva és hűtlen legyek. Ne akarjanak kitenni annak, hogy Furuglyás, az a kedves kis rongyos gnóm, aki beleénekel a Szigethy arcába, azt mondhassa: „Gáth hadnagy ur is meglógott." . . . Építkezzetek nélkülem, apám! Azellen semmi ellenvetésem nincs. Az őrnagy ur erdejében folyó munka és a te építkezésed kapcsolata ellen sem teszek megjegyzést. Majd ha vége lesz a véres szükségességnek, a háborúnak, amely ezt az építkezést is megokolja, akkor megint számithatsz rám. Ügy is, mint szófogadó fiadra, aki segitségedre lesz az üzleti ügyeidben. De most gondolni sem tudok arra, már a puszta gondolattól is majd összeesem, hogy azok a szegény emberek holnap ezt mondhassák: „No, az is jófirma, az a Gáth. Annak is büdös volt a büdös". — Mit hordassz össze? — Az őrnagy a fejét ingatta. — Van neked egyáltalában józan eszed? — Tamás, — apja fagyott hangon szólt, — ez egészen 80