Darkó István: Deszkaváros

hettek ki a menetből • . . Értse meg, őrnagy ur, Aladár bácsi! Olyan dolgok történtek, amelyek becsületbeli kö­telességemmé teszik, hogy végsőkig kitartsak . . . Lógóst akartok csinálni belőlem?!. . . — Nem értelek, — az őrnagy cseppnyi gúnnyal bámult. — Mi lelt? — Az, hogy Szigethy is, én is, mindnyájan tudjuk, hogy az igazi erőfeszitésre most van szükség, önmagát is be­osztotta Szigethy, az irodistákat is. A kövér Tóthot, a gyáva Bolyóst, a beteg Grendát, az ijedelmeset. Ti is az utolsó erőfeszítésről beszéltek. Az őrnagy ur is ezt mond­ta. Dehát hogyan gondoljátok ti azt? . . . Meglógni a Besz­kidekbe? Cserbenhagyni a rongyos bakákat, akik ma be­zárkóztak a sárga raktárba? Maskarába öltöztek, leitták magukat és elkeseredésükkel legyőzték Szigethyt is. Any­nyira, hogy most beáll közéjük. Azt gondoljátok, hogy most majd elbújok és messziről lesem őket. Ott mennek ni, énekelve és elkeseredve az állomásra. Elől Szigethy, aki maga nyirja a gyermekei haját . . . Én még nem váltottam meg az isiászomat, őrnagy ur! Tőlem ne kívánjanak lehe­tetlent. Ne unszoljanak arra, hogy gyáva és hűtlen legyek. Ne akarjanak kitenni annak, hogy Furuglyás, az a kedves kis rongyos gnóm, aki beleénekel a Szigethy arcába, azt mondhassa: „Gáth hadnagy ur is meglógott." . . . Építkezze­tek nélkülem, apám! Azellen semmi ellenvetésem nincs. Az őrnagy ur erdejében folyó munka és a te építkezésed kapcsolata ellen sem teszek megjegyzést. Majd ha vége lesz a véres szükségességnek, a háborúnak, amely ezt az építkezést is megokolja, akkor megint számithatsz rám. Ügy is, mint szófogadó fiadra, aki segitségedre lesz az üz­leti ügyeidben. De most gondolni sem tudok arra, már a puszta gondolattól is majd összeesem, hogy azok a sze­gény emberek holnap ezt mondhassák: „No, az is jófirma, az a Gáth. Annak is büdös volt a büdös". — Mit hordassz össze? — Az őrnagy a fejét ingatta. — Van neked egyáltalában józan eszed? — Tamás, — apja fagyott hangon szólt, — ez egészen 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom