Darkó István: Deszkaváros

Hegyaljáról hozta . . . Pattantyúsnak hívták és ilyen névvel a gyalogságnál szolgált. . . Azonban az sem volt egészen ilyen finom. Már ugyanis a bor, mindössze hasonlított ehhez . . . Az ipsét nem lehetett megmenteni, lecsukták. Pedig sajnáltuk, ördögi ügyes fickó volt. . . — Elég bajunk van avval a szőllővel,— mondta Gátlxné. — A miénk is a Hegyalján van. Mindig biztatom Jánost, hogy adja el. Olyan messzire gondját viselni. . . Maga csak az odautazás is elég gond. — Csak nem eladni, — mondta hevesen az őrnagy. — Semmi ingatlant el nem adni. Most éppen nem is szabad erre gondolni. Nekem is van egy kis pusztám lent Gömörben. Bérlővel kínlódom, de nem is gondolok arra, hogy megváljak tőle. Ellenálló, kitartó, hűséges kicsiny puszta. Megúszta a fiatalságomat, most öregségemre hálás vagyok neki. — Az őrnagy bácsi nem öreg, — szólt Eszter. — A telen táncolni is láttam. — Én is, — csatlakozott Ancsi. — Mégpedig az édesanyáddal. — Áá, édes kislányaim, a télen! Az már régen volt. Nagyon régen. A régmúltban. Az volt az utolsó táncom, a hattyúdalom, hogy is mondjam, a hattyútáncom . . . Bizony, pedig régebben nagyon szerettem ezt az oktalan lépkedést valamely oktalan szép lánnyal, vagy asszonnyal . . . Most már?! Ha van vénasszonyok nyara, kell lenni vénemberek nyarának is. Bizonyára az vett elő a télen. — És az érzelmek? — Eszter felhősen nézett maga elé. — Mi van az érzelmekkel, őrnagy bácsi? — Az érzelmek, kicsikém, igen az érzelmek . . . Váltóláz . . . Rég volt, elmúlt. Most már csak az ész vezet, kizárólag a hideg ész . . . Maguknak azonban nem szabad így gondolkozniok, gyermekeim. Az ész hideg, mint a jég, az érzelem pedig olyan, mint a meleg fürdő. Ebben a dologban éppen fordítva van, mint sok másban. Az ember fiatalsága idején veszi a meleg fürdőket és öregségére tanul meg . . . hogy is mondjam csak .. . korcsolyázni. 52