Darkó István: Deszkaváros

az én népemnek ellensége, az első volnék, aki egy pillanatig sem tűrném a város falai között. — Nem vagyok az ön népének ellensége. Ellenkezőleg, — komolyan bólintott Bránszky. — De a magamét én is szeretem. — Nehéz helyzetben vagyunk, — tette hozzá Görög járásbíró. — Egymás nyelvét, lelkét, kedvét talán jobban megértjük, mint egymás szándékait. Együtt kell élnünk és egyikünk sem tud lemondani a meggyőződéséről. — Nincs is szükség rá, — jegyezte meg a református pap. — Hanem arra, hogy tiszteletben tartsuk egymás vélekedéseit, annál inkább. — Nincs ennél nehezebb dolog a világon, — mondta Bránszky. Görög járásbíró szétmutatott a két templom között nyüzsgő hetipiacon. — Az élet erre is rákényszerítheti az embert. A földnek azt a teremtményét, aki a különbséget keresi. És ha keresi, rosszul teszi. Annyit megmondhatunk. — Igen, — mondta a magyar pap. — A rossz ember gyakran vét saját életének törvényei ellen is. 7. Az asztalfőnél az őrnagy ült Gáthné mellett és időses módon, tréfásan udvarolt a fiatalos háziasszonynak. Piros arca volt az őrnagynak, fehér haja, de tömött fekete bajusza. Katonai zubbonya belsejében gondosan elrejtett fűző kényelmetlenítette. Japáni csészében aranykanállal kevergette a feketekávét. Gondosan őrzőtt élénkségét pillanatokra már ő is elveszítette. A bőséges ebéd végén a jóllakottság nyugalma röppenő pillanatokra csendet teremtett az asztal körül. Az őrnagy állkapcsa elektromosan reszketett a visszafojtott ásitástól. A teli gyomor ködéi futottak át élénk kék szemén. Sötétbarna könnyzacskói előbbre nyomultak és minduntalan cseppnyi nedvességet bocsátottak ki magukból. 50