Darkó István: Deszkaváros

ló csirke, a tojás, a szövött pokróc mellett az édesbeszédű ipolymenti palócmenyecskék és a gömbölyűképű, pruszlikos, begyes gyetvai asszonyok. Egyik napon aztán Görög Imre, a járásbíró a templom előtt sétált Kallivoda plébános úrral. A Rákócziház kőpilléreihez támaszkodva kicsinyét pihentek. Akkor hozzájuk csatlakozott Boros Péter, a reformátusok pásztora is. Nagy lépteivel arrament Bránszky, megállt előttük, szeme környékén futkostak a sebes érzések. Kinyújtotta a kezét éppen Görög Imre felé. Nem egészen bátran, de úgy, hogy ha üresen kell visszahúznia, felér majd annyival, mintha tőből és csuklóban lemetszették volna. Görög Imre beléjehelyezte a kezét a Bránszkyéba és úgy tette, ahogy előre is gondolt már rá. Hogyan is lenne, gondolhatta, ha így, miként most, eléje lépne Bránszky és kézfogásra nyújtaná a kezét. Erre egyik pap sem kerülte el a kézfogást. — Haragusztok rám, urak? — így kérdezte Bránszky a két paptól és Görög Imrétől. — Mindenki a lelkiismerete szerint cselekszik, ha helyesen akar tenni, — felelte a plébános, aki fajtestvére volt az ügyvédnek. — Az a kérdés tehát csupaszon, hogy te is úgy tettél-e? — Amennyire meg tudom ítélni, úgy. — Azonban az én emberi véleményem szerint, — mondta tovább Kallivoda bácsi, — elismerem, hogy esendő emberi véleményem szerint, bruderkám, nem cselekedtél egészen helyesen. Ha tudnám, hogy a magasabb lelkiismeret ítélete előtt is bocsánatot nyersz, nemcsak előttünk, gyarló emberek előtt, én is elnézőbb volnék veled szemben, bruderkám. — A lelkiismeretem tiszta, — felelte Bránszky. — Semmi rosszat nem tettem. És semmi rosszat nem akartam . . . ön, nagytiszteletű uram, miképpen vélekedik rólam? — Nem írtam alá az ívet, ügyvéd úr. Tisztelem a mások meggyőződését és bátorságát. Felteszem önről, hogy tettének ezek voltak a rugói. Azonban ha megtudnám, hogy 4 Darkő! Deszkaváros. 49