Darkó István: Deszkaváros

— Nono, — mondotta Furuglyás, — össze ne tévesszük, mert itt most nincs követválasztás. — Én pedig amellett vagyok, — a mutatóujját rázta Eperjesy nagy meggyőződéssel, —hogy ha választásra kerül majd a sor, minékünk Furuglyást kellene felléptetnünk. — Éljen Furuglyás, szeretett képviselőjelöltünk! —Tréfás hangba bújtatott komolysággal kiáltott így Bolyós. Eperjesy hozzátoldotta: — A jelöltünk senki más, éljen Furuglyás! Nyomban volt, aki még komolyabbra változtatta. Tóbiás tette: — Nem mondok többet egyetlen szóval se, csak azt, hogy a kórháztelepből a mi lakóhelyünk lett, a véghelyi magyarságból pedig az újtelep lakossága. Ha most valaki azt kérdezi, hogy mutassuk meg, ki tud legigazabb hangot adni erről a változásról és ki mutatja meg önönmagán, beszédén és cselekedetén a legjobban, hogy mire változtunk meg, akkor én is azt felelem ennek a kérdezőnek: Van nálunk egy nem nagy ember, inkább kicsi, olyan apróbbforma, de az azután mindig a talpára esik, akárhonnan lökik le és taszítják el. Vékonypénzű, ha ránézel, annak hiszed, de csak kezdj vele, menten megtudod, hogy olyan, mint az acélrúgó. De nem ám a kinyújtott, szabadjára engedett acélrúgó, hanem összeszorított, olyan kicsinyre préselt, amilyenre csak lehetséges. Annyival több az ereje. Azelőtt szabó volt, most vendéglős. így ha veszszük, nem nagy változás, de ő ám szerzi és mégsem tekinti nagyon a pénzt. Csak annyi baja legyen valakinek a telepen, mint egy karcolás, ő már megkérdezi és tudja is, meg kölcsönzi is a megfelelő orvosságot. Ország és világ előtt máris őt nevezhetem meg, ha valaki azt kérdezi, hogy kitől érdeklődjön felőlünk. — Ez az igazság, — kiáltotta hangos öreg hangon Galambosné. — Szégyen volna, ha be nem vallanók. A mi képviselőnk külsőre nem sokat mutat, de tudjuk, hogy mí 16. Darkő ľ Deszkaváros. 241