Darkó István: Deszkaváros

lappangó izgalom bénitotta és megfékezett hanggal fordult vissza Tamásnak: — Ugyanis jogot hallgatok, vizsgázni járok és a legjobb irodában, a Bránszkyéban vagyok gyakornok, ügyvéd leszek . . . Most nem megmondhatod, ha tudod, hogy melyik az elhalálozott Grenda autója és hol csavarog a soffőr? — Ez, — az autóra mutatott Tamás, — ez a megbol* dogúlté. A soffőr pedig? . . . Tudod, az özvegy felfogadott valakit, aki előbb kitanulta a mesterséget. Van a barakktelepen egy rokkant vaslakatos, az tanitotta ki. . . özvegy Grendáné az autóból él és úgy látszik, hogy megél belőle a soffőr is. Amig jobbat nem talál. Ma igazán nem lehet válogatni. Azonkivül meg kell ismerni, igazad van, az élet másik oldalát is, amely eddig el volt fordúlva tőlünk. Erre pedig egy ilyen állás nagyon alkalmas. . . Kallivoda kerek csodálkozással bámult. — Nem nagyon érthető, mit beszélsz. . . Én kizárólagosan csak avégett keresem a soffőrt, hogy megrendeljem pontosan délre a principálisomékhoz. — Pontban déli tizenkettőkor ott lesz. — Tudsz neki szólni? Nagyon köszönöm azt, ha szives vagy és szólsz neki. . . Ugyanis sok a dolgom es mar szaladok is. Tudod, ma menyegző van nálunk. Ahhoz kell autó. Lesznek ott magánkocsik sok, de a doktor úr megbízott az autó megrendelésére is. Te a soffőrnek átadod a rendelést, akkor hát nagyon hálás vagyok. Ugyanis a néhai Grenda életben lévő felesége Bránszkyéknál szolgált és ezért van arról szó, hogy az ő tulajdonát képező jármű is ott legyen . . . Ne felejsd el kérlek, mert kikapok. Vigyázni kell nekem a helyemre, nagyon jó állás. . . Isten áldjon. Gáth. Én se haragszok rigóért! . , . Elszaladt és meghízott távolság választotta el Tamástól. 213