Darkó István: Deszkaváros

9. Topogva, türelmetlenül várta a delet. Nemrégen tartott, hogy idekint állott a Grenda autójával és újszülött illatú kenyeret keresett vele az özvegynek és magának. Néhány nap alatt vitt már egy utazót Selmecre és Bakabányára. Majdhogy minden vonattól utasokkal tért meg az állomásról is, de most sorsajándéka új foglalkozásának sűrített alkalma várakozott rá. A horpadthátú nagy sárga ló gazdája, az öreg Benyó most is egymarokba fogott véleményt mondott erről. — A bérkocsisnak három zsírosabb falatja van, kartárs úr. Éspediglen a születés, mármintmondom a keresztelés, osztán a lagzi, az különösen és harmadiknak a temetés, kérem átosan. Ezek a pántlikás ünnepek minékünk, ugyanis. Mégpediglen azokból nevezhetem pántlikás ünnepnapnak ezt a hármat, ugyanis amikor valamelyikre ezek közül alkalom nyílik, mert részben Kellemes füle mellé vagy pántlikát, vagy pediglen lobogó kendőt kell ilyenkor kötni, másik részben pedig kétszeres és háromszoros viteldijat lehet számítani és ráadásnak még egykis borravaló is becsúszik az ember markába. Ugyebár, Kellemes, kedves disznajam? Mivelhogy annyit zabál a kutya, hogy az inget is leeszi rólam. Csak erre a dögre keresek, nőjjÖn a pofájához a tarisznya. Benyó, az öreg kocsis, pipadísz és dohánytól sárga ősz bajusz a ráncos ábrázat keretében, valamint a hozzá hasonlító nikotinsárga öreg gebe, Kellemes, mindig igy társalogtak. Tamás tőlük látta és tanúlta embertszállitó foglalatossága sok csinját-binját. —- Benzint itatnék veled egyszer egy vederrel, — ugy mondogatta Benyó. Hamis vén szemével Tamás felé vágott, telt tarisznyát akasztott Kellemes bús fejére és rávert néhányat az igában hajlott lónyakra. — Csak ezért a szegény állatért haragudtam Grendára, kartárs úr, amikor kitalálta, hogy motorral áll ide közénk. Azt a különbséget ugyanis, kérem átosan, aki közöttünk van az üzem fenn214