Darkó István: Deszkaváros

de semmi. Majd elmázoljuk. És te csakugyan semmi részt sem vállalhatsz a dologban. Miért nem csukja be a város, vagy az állam az ilyen közveszélyes szamarat? Évek óta hagyják futkosni. A polgármester tehet róla, a tisztifőorvos, nem igaz? Mi közöd van neked hozzá? Biró Pali belépett a szobába. Friss vizet hozott és gondoskodva sürgött Tamás körül. — Öltözz fel szépen, fiacskám, — Szigethy erősen kezet rázott Tamással. — A többit bízd rám. Ügy jártál ebben az ügyben, mint szegény feleségem a tegnapi habos gesztenyével, a búcsúvacsorával. Szaladok is haza és megvigasztalom szegénykét. Nem is tehet róla, ha úgy vesszük. A nevelést, azt már rettenetes nehéz kiheverni, barátom. Biró Pali vizes törülközőből ügyes turbánt csinált Tamás fejére és Tóth őrmester vadonatúj tábori zöldben, víg ábrázattal nyitott be. — Ali bej, — kiáltotta Tamás felé és körbe fordult a sarkán, miként az elmúlt nap eseményei közepében, a sárga raktár előtt a rokon-kövér Laczkó. — Ügyes kis harcos lettem, ugye hadnagy úr? 20. — A bagariabakkancsot kivel hagytam, — Biró Pali jó szorgoskodással mozgott Tamás körül. — Itt aludtam vóna én is a siralomházban, de csak hajnalban jöttem ide. Elkeresgéltem a hadnagy urat a Vigadóban, a másik vendéglőben, sokfele. Csak az nem jutott a sütőtök fejembe, hogy mennézzem a Víg Vadászban is. — Nem gondoltad, hogy ott vagyok. — Mondjak őszintét? Nem. Itt álltam éjjel tanács nélkül. Hajnalban megint körbe mentem. Buczala Jani, a toronyőr ismer engem. A felesége, aki meghalt, a mi vidékünkről való, Galsából. Leszól a toronyból. — A felesége? — Nem, hanem Buczala ... A hadnagyod arra ment Pa152