Darkó István: Deszkaváros

eszével így beszélt szüntelenül... A feleségem avval érvelt, hogy ő mindig csak jót akart, kellemessé akarta tenni a gyerekek életét, most is azt akarta, hogy megemlegessék az apjukat. Szegény asszony, mindenki a maga módján gondolkozik. Ha véletlenül önhibáján kívül nem úgy sikerül, kiáltozta, ahogy elgondolta, akkor a gonosz apjuk mindjárt kihasználja ellene. Ezen persze összekaptunk. Mit szólsz ehhez az okfejtéshez? Ezért kellett nekem egész éjszaka . . . Minek is mondjam! A te dolgodat elintézzük egy egyoldalú jegyzőkönyvvel. — Miért kell itt maradnom, — mondta Tamás — és milyen jegyzőkönyvről van szó? — Nehezen értesz, fiacskám. Azt kell tisztázni, hogy ott voltál-e a Víg Vadászban még akkor is, amikor a bolond Csóka szabó elintézte a pincérlányt? — Csóka szabó? . .. Az én jelenlétemben nem csinált semmit. — így van helyesen. Nem csinált. Te semmit sem láttál. Mikor te elmentél, ő ott maradt. — Igen, visszatért a lépcsőről. — A két zenésszel. — Nem velük. Azok velem jöttek. — Jól van no, de az utcán aztán magadra hagytak . . . Nem vagyok barátja az ilyen egzotikus zenének. Szalonzenekar! Ha zene, legyen szalonzenekar ... A bolond művész tehát visszament a lebujba. Pénz volt nála . . . — Odaadtam neki a pénzemet, hogy fizesse ki a vendéglőst. — Ugyan fiam, van annak azonkívül is elég pénze . . . Te nem adtál neki semmiféle pénzt. Legalábbis nem emlékszel semmi ilyesmire! . . . Meg vagyok győződve róla, hogy csakugyan nem emlékszel. A szabó tovább akart mulatni. A vége az lett, hogy egy ollóval csúnyán összeszúrkálta a lányt. Szabó, ollóval dolgozik . . . Akkor is ollóval hadonászott, amikor elfogták a határban. Az már a maga útján van . . . Nem tenne semmit, csak az a kellemetlen, hogy éppen most kellett összeakadnod vele. No 151