Darkó István: Deszkaváros

nész, a hegyekből. Fürészen gorclonkáztak. Más senki sem volt. — Nőféle? — Odaült később a lány. A pincérlány. — Egyszóval a lány . . . Éppen ez . . . — Megállt Tamás mellett és sajnálkozva nézegette. — Olyan komolyan és őszintén, ahogy egyik férfi a másiknak, mondd meg fiacskám, hogy volt-e valami dolgotok? Ahogy egyik tiszt a másiknak . . . Meg nekem kötelességem is kivizsgálni. Érted? Felfelé mutatta Tamás a tenyerét. Kényelmetlenül hevert a kemény katonaágyon. Nyakát a vasnak támasztotta s most ebben a helyzetében megfenyités előtt álló gonosztévőnek érezte magát. Mit kell Szigethynek megtudnia tőle? Ekkora szavakat használ: Kivizsgálni. Kesernyés tréfáit a tisztiiskolából ismert szúrós tekintettel váltakoztatja. Keményen kiált: — Semmi? Egyszóval semmi? — Kérem szépen, kapitány ur, azt a lányt én azelőtt soha sem láttam. Éjjel is csak később jött hozzám. Alig foglalkoztam vele egy keveset. Csóka Bálint vitte a szót. Inkább ő érdeklődött a lány után is. — Szabó? . . . Az osztán érdeklődött. Az igen. Fázós soványságában magasan állt a szoba közepén Szigethy. Körbekeresgélt vizsgálódva és sajnálkozást rebbentett Tamás felé. — Most kelj fel, fiam és öltözködj. Elhiszem neked, hogy semmiről sem tudsz. . . Majd valahogy megúszod. Szerencse, hogy éppen indulás előtt vagyunk. Este megyünk. Most már büntetésnek is tekintheted, ha akarod. Majd valahogy szétmázoljuk az ügyet, ne félj . . . Este szépecskén beállunk és kiballagunk az állomásra. Neked addig legcélszerűbb lesz itt maradnod. Ki se mozdulj ebből a szobából. A legényed majd behozza a holmidat. A nagyságos asszonyék, kedves szüleid bejöhetnek ide. Nem nagyon hiszem, hogy kedvük volna . . . Ugybiza, pubika. Nagyot lélegzett és egyszerre kérlelően nézett Tamásra. 149