Darkó István: Deszkaváros

Fürdőző lélekkel állt meg Tamás a derengésben. Igazság van hát abban, hogy a szülőhely anyagi mivolta, házai, hegyei, fái, árkádjai, régi temploma, jobbra a liceum óratornya és a gyalogjáró sárga macskakövei alatt az elhagyott bányajáratok, ez összevéve, a véghelyi ember számára a másik nagyobbik család. A házapák, árkád-nagyapák, bányajárat- dédapák, liceum-és őrtorony-, váromladék- és bástyamaradék- szépapák anyagba faragott, domborművű családfája. Mennyi Gáth-nemzedék taposta ezeket a kényelmetlen sárga köveket! Hány pihentette meg a szemét ezen a körtéri látványon, ott a keskeny homlokú, gótablakú emeletes házban. Égő szemét erőltette s úgy kereste meg a régi családi házat. Onnan csak apja, Gáth János vezette ki a családot a Pirosló lábához, a tágabb kényelemre és szélesebb levegőre épitett új házba. Hátha jobb lett volna itt maradniok? Talán Gáth János sem tudta, hogy öntudatlanul egyet lefelé lépett a garádicson, amikor elhagyta a méteres falakat, a gyönyörű hajlású boltiveket, a régi Gáth-hajlékot. „Kleitsch és Mezősy, vaskereskedés", ez volt most kiirva a szép óházra. Ebben született Tamás. Végigfutott testén a párnás hangulat, a szobák, a melegfalú hálófülke, a széles kőlépcsők és nehéz vassal kivert bejáró hangulata. Helyes cselekedet volt-e, hogy apja elhagyta ezt a házat és igy félig kitette a lábát a nagyobb véghelyi családból, amelynek hosszú sorú tagjai itt jöttek-mentek, ki és be, ebben a büszkén cirádás homlokú házban? „Istenem, de jó volna ott lakni a régi házban", a Vig Vadász előtt, a két rongyos zenész között, sóvárgott és halkan jajongott a Tamás lelke, „Még most is ugy, mint valaha, gondtalan gyerekként nézni le a térre, a szoborra, a templomra, a vásárra, a nyári pirkanásra, a hóhullásra". Ez a fájdalmas jóérzés töltötte el akkor is, sok évvel ezelőtt, cseppember korában, amikor egy hajnalon felriadt. Ahelyett, hogy röpke perc múlva, miként jó kisfiú szokása, tovább aludt volna, felült az ágyában és hallgatózott. Hat órát fujt a toronyőr, mint éppen most is. A cseppfiu a szoba ablakához szaladt. Hosszú há134