Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

VERS ÉS KÖRNYÉKE I Hű, a nemjóját! Ha én ezt tudom! Hogy a költészetből nem lehet megélni! Azt a jónemjét ennek a kutya világnak! Miből lehet megélni akkor, kérdezem én. Munkából meg muzsikából. Mit csináljon hát a költő, ha rágja őt a múzsa? Menjen el kondásnak ? Makkoltasson disznókat a karikási erdőben! Álljon a vizek partján, mint Nepomuki Szent János, és hegedűzzön a halaknak! Hohó, nem oda Buda! Mert a verset igénylik. A szerkesztőségek, kritikusok. Mert ha költőnek nem is, költészetnek lennie kell. Szép, angyalhajú, molett költészetnek; még itt, a mi tájainkon is. Csakhogy akkor tessék fizetni a költőknek, ne kelljen beállniok a cigány- vagy beatzenekarba! Különben a versre az Olvasó is igényt tart, csak még nem tudja. Ha verset olvasok Néki je, mindig az orromat nézi, mely kékül, pirosul meg bordul a bortul. Igenis, többen igénylik a verset, főleg a Zsélyi-féléket (óh, áldott legyen az én szerénységem!), amelyek nem tejfölösek, túrósak, hanem fűszeresek, borsosak, paprikásak. Ezt 104