Zs. Nagy Lajos: Cudar elégia – Válogatott és új versek 1958-1980

a kritikusaim is megírták, szerkesztő úr, tessék csak utánanézni, belélapozni azokba a kritikákba, tessék elmenni Budapestre, a Széchényi Könyvtárba, a British Museumba, a Tretyakov Galériába, tessék felmászni a filagóriára, a pisai ferde toronyba, s utánanézni! Ezért, meg azért is, mert odakint esik az eső, mert a múzsa, egy nagy légybe bújván, úgyhogy még a tunikája csücske se látszik, itt zümmög a szobámban, nem megyek el nyárimikulásnak a zsélyi kukoricásba, hanem megfogom azt a legyet: verset írok. II Hm. Verset, de minőt? Érthetőt vagy érthetetlent! Ha érthetőt, nem biztos, hogy közlik, ha érthetetlent, akkor se biztos. Egyre megy. Gondoljunk az Utókorra! Tehát tudja meg a dicső vagy dicstelen Utókor, hogy a csalogányok éjjel, esőben is énekelnek. Utókor, tessék csodálkozni! Lesz is csodálkozás, tudom, különösen ha akkor már nem lesznek csalogányok. És lám, ezt én sem tudtam, hogy esőben is. Valahol itt, a nagy diófán, az ablakom fölött csattogtak hajnalig. Erre ébredtem, ezért feküdtem színezüstben, fényes derűben, noha odakint locsi-pocsipocsétás idő van. De a légy a legbutább élőlény a világon, a legbutább embernél is butább, ostobább, mint egy buta vers, mert buta vers nincs is, de ez a légy beröpült 105