Szenes Piroska: Csillag a homlokán

A gróf és grófné az intéző sárgaságos arcát nézték: Vajon mért tenné? — Gondolja, hogy van valami értelme? — kérdezte végre vontatottan a gróf. Nem definiálta érzéseit, de a csehek iránti régi utálata kelletlenné tette a dolgot. Ez az ember is ellenszenves volt neki. — Értelme? — kérdezte az vissza, vállat vonva. — Ki tudja?... A vörös hadsereg olyan vegyes elemekből áll, vannak benne hazafiak is, vannak meggyőződéses munkások, de hallani — az aktív tisztikar nem nagy lelkesedéssel adja át magát a vörös ügynek. Hallottam már részleges kooperálásról a csehekkel, mint a rend híveivel. Akiknek van vesztenivalójuk, ha nem is szívesen, de mégis megegyeznek velük. Mindazonáltal... csak arról van szó, hogy melyik hadsereg gyengébb, melyik feloszlóbb, nem hogy melyik erősebb. A csehek, látnivaló, csak legionárjaikra számíthatnak, azok között is sok a szocialista. Ha lesz idejük lehozni minden erejüket, akkor a vörös hadsereg fog szétomlani. Ha nem ... — megint vállat vont. — Akkor mi mehetünk világgá. A gróf felkapta fejét: Ez az ember nem mert volna máskor ilyen megjegyzést tenni, pláne magát szinte egy alapra helyezni vele. Ha minden rendbe jön, kidobja. — Nos, intéző úr — szólt hidegen. — A válaszra majd kissé várnia kell. Ezt még megbeszélem őméltóságával, a feleségemmel. Az intéző meghajolt. — Parancsára. — Kissé zavartan tette hozzá: — Lepihenhetnék talán valahová addig? Egész éjjel nem aludtam. — Tán az ispán el tudja helyezni önt — szólt a gróf kelletlenül, és csengetett. Póla jött be. — Hol a komornyikom? — ordított rá a gróf váratlanul. Póla ijedtében csuklott egyet. De a komornyik már ott állt az ajtóban, és meghajolt. — Kísérje le az intéző urat az ispánhoz! Az intéző elköszönt egy meghajlással. A grófné egy pilla80