Szenes Piroska: Csillag a homlokán

natig kezet akart nyújtani neki, de aztán túlságosan kellemetlennek találta ezt a sárgaságos embert. — Mit gondolsz? — kérdezte férjét, amint egyedül maradtak. — Ördög tudja. Nem tudom, kit utáljak jobban. Annak a marha inspektornak is rám kell hárítani a felelősséget? Gyáva kutya!... Csak egyszer már rend legyen itt, olyan nagytakarítást csinálok, hogy csak úgy repülnek majd az emberek! Az intéző első szava az ispánhoz az volt: — Egy ágyat... Mikor lefeküdt, úgy érezte, hogy minden testrésze külön szakadt a törzsétől. Megadón oldalra hullajtotta a fejét, és hagyta a nyálat kicsordulni a szája szögletén. Azt hitte, hogy éppen csak elaludt, mikor az arcához érzett érni valamit. Megrándulva fölriadt. Egy táncoló és szétmálló sötét arcot látott maga fölé hajolni, melyet mintha ismert volna. Riadtan nézett rá. — A méltóságos úr kéreti az intéző urat. A komornyik volt. Az intézőt elöntötte az epe, csúnyát káromkodott. Aztán összeszedte magát. — Meg kell előbb mosakodnom — szólt. — Olyan kábult a fejem, hogy azt sem tudom, hol vagyok. Az órájához nyúlt, és gyanakodva a füléhez emelte. Rendesen járt. Még egyszer megnézte csodálkozva. Egy szempillantás alatt négy órát aludt. A hideg víz magához térítette, és míg szótlanul ment a szótlan komornyik előtt, erősen bosszankodott magára, hogy elvesztette az önuralmát. A gróf most egyedül volt, egy kis asztal előtt ült hátradőlve. •—Kérem, intéző úr, legyen olyan szíves válaszomat elvinni a jószágigazgató úrnak. Megbízom őt, hogy mindenben a legjobb belátása szerint járjon el. Az intéző csak egy pillanat múlva kapta le a gróf elutasító arcáról meglepett tekintetét. 6 81