Szenes Piroska: Csillag a homlokán

A fegyveres férfi negyven év körüli polgárember volt, bricsesznadrágban és bőrkabátban, fegyverét lövésre készen tartotta. Sokan ráismertek most, kalaposmester volt. — Mit csinál itt, pán Frajka? — érdeklődött kedvesen a kocsis. — Polgárőrség vagyunk — szólt a kalapos keményen. Hangjára kijött a kapualjból két társa is, láttukra újra felvidult a nép. Egyikük, nagy fülű zsidó, ideges, lármás gabonakereskedő, nagyon is jól ismert alak volt, a fegyver nevetséges volt rajta. A másik a református kántor gimnazista fia volt. — De ti mit csináltok itt? — kiáltott a kereskedő, meglepődött az uradalmi szekereken. — Mit akartok, mi?... Tán rabolni akartok, mi? Az emberek, hogy a szót mástól is meghallották, elborultak, és megcsökönyösödtek. A volt katonák megint rátették lábukat a szekér alján a fegyverekre. — Menjen már, Silberberg úr — szólt az őrmester boszszúsan —, hát nem ismer bennünket? Nem látja, hogy urada Imi szekerekkel vagyunk ? — Azt látom, azt éppen látom, de azt is látom, hogy ti nem vagytok uradalmi emberek. Hol vettétek a szekereket, mi? Az őrmester felegyenesedett, arcán az izmok megfeszültek. — Kár a sok beszédért, Silberberg úr — kiáltotta. — Minket berendeltek a városba, mi hát bemegyünk. Nem igaz, emberek? Nem fordult hátra, úgy kérdezte. Mögötte felmorajlott a kocsisor. — Hát persze! — kiáltozták összevissza. Mindenki kiáltott, nagy izgalom lett. Az emberek hadonásztak a kocsikon, a gimnazista elfehéredett, és leemelte válláról a fegyvert. — Csend! — ordított fel Frajka, a kalaposmester. A domboldal sok megivott sillerbora egyszerre futott az arcába. — Kár a sok beszédért valóban, hát ide hallgassatok! És tényleg csönd támadt. — Kétszáz polgárőr áll fegyverben a városban — harsogta a szekerek felé. — És lehet még kétszer annyi is, ha kell. 41