Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Az ispán úr, tudom, ki se jön a szobájából, úgy begyulladt. Nem kell azt neki tudni. — Sürgetőn és rábeszélően szólt: — Nem fogod megbánni, hallgass rám, jót akarok! Mi már kicsináltuk egymás között, hogy közösre dolgozunk, és osztán megosztozunk. Pénzből minden ember egy részt kap, csak a két őrmester meg a bíró kap két részt. Holmiból minden szekeres két részt, gyalogos egy részt kap. Te pedig kapnál a holmiból annyiszor két részt, ahány szekeret adsz, és pénzből is három részt. A gazda kikiáltott Imrusnak a konyhába: — Fuss át Hudákért, jöjjön ide! Imrus árva gyerek volt, a gazda testvérének fia. Most, hogy tizenkét éves lett, anyja ideküldte, és betették az istállóba Kata apjának kezéhez bojtárkodni. Mezítláb szaladt át a majoron a lötyögős sárban, csak a kalapját kapta fejére. Hudákéknál vacsoráztak, cseréptányérokból forró kukoricakását. A mamka az asztal mellett ölében tartotta Zuzikát, Katka és Gyurko a lócán ültek tányérjukkal ölükben. -—Tessék jönni a gazdához — hadarta Imrus, a hirtelen meleg levegőtől köhintve. Sovány gyerek volt, az arca sápadt, és a szemei szelídek. Hudák a tűzhely mellett ült, istállószagot árasztott, és pipázott. Bámulva nézett a gyerekre. — Mi kell a gazdának? — Én nem tudom — mondta Imrus, és Katára nézett. Kata félúton tartotta szája előtt a kanalat, és ránevetett, ö is elmosolyodott, aztán jó estét kívánva elszaladt. Apko fölállt, és dörmögve utánasántított. — Holnap hajnalban megmondod Ferónak, hogy ennek a komámnak itt — a béresgazda vendégére mutatott — négy pár ökröt és szekeret kölcsönbe kiadjon! Hudák kinyitotta apró szemét. — Megértetted? — Igenis. De csak azt értette, hogy mit tegyen. Hogy mi legyen ennek az értelme, azt nem. Mért mondja meg ő Ferónak, mit csináljon, mikor az ő dolga a tehenek? De a gazda tudta, hogy Hudáknak nem kell magyarázni. 37