Szenes Piroska: Csillag a homlokán
Fero okosabb, és ha engedelmeskedni kell is neki, nagy a szája, még kérdezősködne. Az ispán úgyis megtudja, de fellobbant benne a haszonvágy. A fülledt, puskaporszagú levegőbe elnyomott kalandvágy vagy valami homályos mozogni akarás is belevágott. Másnap reggel különös karaván indult a város felé. Elöl uradalmi ökrös szekerek húztak üresen, aki ismerte őket, látta, hogy nem uradalmi béresek, hanem falusi emberek hajtották. Az első kocsin egy őrmester cigarettázott lábszárvédősen, katonanadrágjában, de otthoni bőrködmönében. Az üres kocsik után egy hosszú sor parasztszekér, egyiken sem volt névtábla. Katonasipkás legények ültek a bakjukon, szájuk a fülükig ért, úgy vigyorogtak az egész úton. A szekerekben vegyest ült a nép, emberek minden korban, de még asszonyok és néhány gyerek is. Bár nem tették közhírré, az egész falu tudta, hová mennek. Aki csak tehette, és nem volt félős, fölkapaszkodott a szekerekre. A másik falu határán már ott álltak a rájuk várók. Több falu népe állt össze a város ellen. Hideg volt már a november végi reggel, a nap későn kelt fel, az asszonyok beleburkolództak nagykendőikbe. A hangulat annál melegebb volt. Akiknek uruk csak nemrég jött haza, pirosan mozgolódtak a kendők között, leginkább csak ilyen asszonyok jöttek. A férfiaknak eszükbe jutottak a katonaélet legvidámabb percei. Hangos jókedv öntötte el a tovahúzó szekérsort, mire a nap szétoszlatta a reggeli ködöt, de a vállalkozásról senki egy szót sem szólt. Szeméremből. A koma kocsiján ült a gazda felesége, elbújva komaasszonya mögé. Megtehette, mert ő maga szikár asszony volt, a komaasszony szoknyái alá meg mintha felfújt luftballont kötöttek volna. A gazda nem nagyon akarta, hogy elmenjen, de az asszony kapzsi, magtalan volt, szemében piros láng gyúlt ki, mikor a dolgot megtudta, és nem akarta, hogy a koma becsapja az osztozásnál. Imrust fölkiáltotta a szekérre, mikor elindultak. A gyerek csak azt hallotta, hogy a fogatok a komának kellenek a faluba, azt hitte, odamennek. 38