Szenes Piroska: Csillag a homlokán

központból a megváltozott viszonyokra való tekintettel, vagyis inkább tudni szerette volna a főúri faterebély biztonságát, amely eddig oly rendíthetetlen volt, mint égen a nap. De választ nem kapott. Ez viszont arra indította, hogy észrevétlenül lazítson egyet a munka gyeplőin. Sohasem beszélt béresekkel a munkájukon túli dolgokról, most még kevésbé tette volna. De újságja elmaradt valahol, ha néha megkapott egy számot, csak jobban megzavarta. A világ kavargott körülötte, és ő egyedül állt. A felügyeletet lassan a béresgazdára hárította, maga őrizte a külső méltóságot. De a béresgazdára is gyanakodott, hogy egyenesebben áll előtte, ha az utasításokat kiadja, mint máskor szokott. Hogy ravasz szlovák szeme pókhálós sarkából élesebben nézeget szét a szobában. Erre kinn hagyta íróasztalán a forgópisztolyt. A béresgazda pedig, aki altiszt volt az ispán és a parasztok közt, nyugtalanul állt helyében, mert megérezte maga is a gyeplő engedését felülről is, alulról is. Nem tudta, mit tegyen, gyanakodva szimatolt a szél felé. A béresek lassabban mozogtak, és hosszasabban álldogáltak. Egy este átjött a másik faluból a béresgazda komája. Suttogva beszéltek a szobában, arcuk a sárga petróleumláng alatt feketén fénylett, mint az őszi esőtől ázott szántás. A koma lassan beszélt, a gazda szeme leengedett pillái alatt lassan éhes lett. Pár nap előtt híre ment, hogy a katonaság kivonult a városból, a város védtelen maradt. Most itt van a jó alkalom nagy hasznot szerezni; a környékbeliek elhatározták, hogy elmennek kirabolni a várost. De sokan féltek még megmozdulni, és gyanakodtak, hogy talán csak színleg vonult el a katonaság. A komának akkor jó gondolata támadt. — Ha te idekölcsönöznél az uradalmi szekerekből egynéhányat, azok előremehetnének, utána mi. Uradalmi szekereket senki se fog gyanúba. Ha beérünk velük a városba, jó; ha nem, akkor sem történik semmi baj. — Ahhh — szólt a gazda elnyújtva —, ilyet én nem tehetek. Mit gondolsz, koma? Felelős vagyok én az ispán úrnak. 36