Szenes Piroska: Csillag a homlokán

fűvel, mert legelni küldték az asszonyokat. A boltosokat megcsiklandozták, hogy előkerüljön bőrük alól a liszt, a cukor, a petróleum, a cérna és a szappan, amelyet négy éven át elrejtettek. De a birtokos urak nem várták be őket, családostul már régen Pesten bujkáltak, vagy felesküdtek Kőbánya papjának. A tábornok urak rokkot húztak. Mozgalmas idő volt. Dús ősz után a kiéhezett katonák rávetették magukat az otthoni kamrákra. Szerettek tollas ágyban heverészni négy november nyirka, négy december fagya után. Porcelán tányérból akartak enni csajka helyett, és fehér abroszt kívántak az asztalra. Az anyag tisztelete maródott beléjük, amire négy éven át tanították őket, és nem az életé. Utánamentek az anyagnak, kifosztották az elhajtott kereskedők és hivatalnokok házait. Még a szögeket is kihúzták szép rendesen a falból. Később szervezett csoportok alakultak a spontán összeverődöttek helyett, és megtámadták az elhagyott kastélyokat. Aztán a kisebb városokra került a sor, a városi szegények már várták őket. A majorban még semmi sem történt. Kevesen jöttek haza, a faluban még csak a híreket hallgatták nyugtalankodva. Egyszer csak elterjedt a híre, hogy a várost, ahol magyarok és zsidók laktak, szabad lesz kirabolni. Ki engedte meg? A csehek és a szlovákok, akik együttesen kikiáltották a Tanácsot és a Szabadságot. Ezer évig minden a magyaroké meg a zsidóké volt, ezer évig most minden a szlovákoké lesz. A majorban akadozott az őszi munka, az öreg ispán megdöbbent. A király lemondott, és elmenekült. Elővette régi forgópisztolyát, és éjjeliszekrényére tette. Gazdasszonya sírva fakadt, mikor a fegyvert meglátta. Rárivallt ugyan a síró asszonyra, mégis meg kellett engednie, hogy éjjel a szobáik közti ajtót nyitva tartsa. Ez az elfelejtett helyzet oly szokatlan szemérmetességre indította őket, hogy sötétben vetkőztek, és ez még nyugtalanabbá tette a szobák fojtott levegőjét. Az öreg óvatos körülírásokban utasítást kért a 35