Szenes Piroska: Csillag a homlokán

ő anyja is megy a városba, de neki ez nem jelent munkát. Itthon van a nagy testvére, Póla, aki úri házakban szolgál a városban. De aratásra szeret hazajárni. Friss, szagos réggel lett, Kata anyja vígan haladt az or­szágúton libái mögött. Amint a nap fölkelt, mintha gyümölcs­és mézszagot árasztott volna szét a tarlómezőkön. Csak a kukorica állt még félig száradtan a fekete és vörös hajú borzas csövekkel, meg a cukorrépa vastag levelei zöldelltek. A krumplit most ásták és gyűjtötték zsákokba hangos pa­rasztlányok, nevetésük foszlánya az országútra szállt. — Ha jó vásárt csapunk, veszek magamnak fekete szok­nyáravalót. Milyet vegyek? — kérdezte Katka anyja, vi­dáman ringatva csípőjét. Oly régen nem törődött már ruhá­val, most szinte megif jult. — Kell a fenének fekete szoknya — morogta Marka anyja. — A fenének? Még mit nem? — nevetett fel a harmadik asszony. Ö volt a legfiatalabb, és az embere háborúban. Mire a város közelébe értek, már nem volt mulatság a falka libát végighajtani a zsúfolt országúton. Szekerek vágtak közéjük, az állatok megriadtak és kifáradtak. Sántán, csámpásan bukdácsoltak előre, keservesen kiabáltak, és vágyva pislogtak elhajtott nyakkal az égre. Mamka dereka megfájdult a nehéz kosártól, egy elkeseredett jérce utat talált a lepedőn keresztül, és belevágta csőrét a hátába. Kissé kókadtan és bizonytalanul érkeztek be, nem kaptak elég felvilágosítást az úton, és nem tudták, mik az árak. Mintha víz alatt lennének, úgy érezték magukat. Katka anyja mintha álomban ment volna végig a nyüzsgő városon, tíz éve volt itt utoljára. Nem sok változott, a házak még ugyanúgy álltak, de az emberek nem. És ő sem. Bánatos lágyság öntötte el szívét, ment a fűzfavesszővel kezében libái után, és alig érezte a kopogó kövezetet csizmái alatt. A város kitárta méreteit a tanya szerénysége után, hangja zúgássá nőtt, az ismerős cégtáblák hullámzottak felszínén. Elszédült, a vidám nyári kimenők, a feszes bakalábszárak tánc közben, hancúrozások emléke az esti kapualjban kába mosolyt teregettek szája köré. A libapiacra érkezve lassan felocsúdott. Itt már komoly, 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom