Szenes Piroska: Csillag a homlokán

A gabonát végeszakadatlan karavánok szállították a haditerményesek raktáraiba, elálldogáltak naphosszat, utcákat torlaszolva el, míg lerakodtak. Mégis mindenki tudta, hogy maradt még otthon rejtőzködve elég. A gyümölcsöt, a korán érő piros szlovák almát is szekerekről mérték mázsaszám, a szlovák asszonyok aztán egy kis kék szőlő vásárlását engedték meg maguknak, luxuscsemegét szőlőtlen vidékükön. A boltokat elözönlötték a hirtelen pénzzel telt parasztok, gyanakodva a papírpénzáradatra, a hamar rongyosra züllött papírkoronákra. Hordták a boltosnak régre emlékezős ösztönnel, negyvennyolcat emlegettek, órákat, láncokat vettek a gazdák, ruháravalót és bőrt a cselédek. A zsellérek akkor se semmit. Egy nap Kata anyja felkerekedett kés más béresasszonnyal behajtani a városba a libákat. Húszat vitt eladni, néhány párat itthon hagyott hizlalásra és tojónak. Hátán lepedőbe kötött kosárban két pár jércét, tojást és vajat vitt, mert vásárolni akart meleg télrevalót. Izgatott volt, mint egy lakodalomba induló menyecske. Fekete kendőjét kötötte a kemény főkötő fölé, hosszú selyemrojtos kendőjét. Arca régi pírjában ragyogott, a korai ráncok ma reggel elsimultak. Rézgombos csizmáit még este boksszal kente be, és bosszankodott erősen, hogy éjjel esett az eső. Hajnalra elállt ugyan, de az utak el voltak ázva. Milyen öröm volt a készülődés! Űjra valakinek, önmagáért is élőnek, nemcsak anyának, asszonynak érezte magát. Tiszta ég hajnalfénye ragyogott. Kata álmosan, kócosan állt az ajtóban, homályos füllel hallgatta anyja utasításait. Ételt főzött nekik egész napra, estére itthon lesz. Gyurko menjen iskolába, a kicsikre vigyázzon. A hordóba esővizet fogott, be ne mocskolja, mosni akar vele. — Jó! — mondta Kata álmosan. Szeretett volna visszabújni az asztal alá vetett ágyába, ágymeleg teste borzongott a kora őszi hajnal hűvösségében. A szomszéd ajtóban Marka állt sápadtan, kócosan. Az 25