Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Nem, kedvesem — felelt az asszony —, nem fogom a gyerek jólneveltségét egy szeszély miatt elrontani. Megkérdeztem tőle szépen, hogy mi bántja. Jó gyereknek erre felelni kell, és a szülei akkor megnyugtatják. De ha makacskodol, fiacskám, akkor nincs más hátra, mint hogy ágyba küldjelek. Bubika elrejtett arcán meghűlt a forró könny. Megmozdult, szó nélkül lecsúszott anyja öléből, és lehajtott fejjel ment a gyerekszoba felé. — Fiacskám — szólt az apa fájó szívvel —, ne légy oly makacs! De Bubi csak ment az ágyhoz mélyen lehajtott fejjel. Kata úgy szégyellte magát, hogy a torka összeszorult. Alig tudta kimondani, míg a kicsi harisnyáit húzta: — Ha nem akarod, Bubika, nem fogok kimenni. — Megsimogatta az ágy széléről lelógó kis lábat. — Katka ... — mondta Bubi ellankadva —, Katuska ... Drága Katuskám ... Kata elkapta gyönge kis testét, és a szívére szorította: — Nem, galambom, galambocskám... Ne sírj! Téged szeretlek én, egyedül téged, kedveském ... Így csitította, vigasztalta őszintén és meghatva. A kisfiú elernyedt a nagy izgalom után, eldőlt Kata karjaiban, és csendesen sírdogált. — Mit csináltok? — kérdezte megütközve a nagyságos asszony a hátuk mögött. Az úr az ajtóban állt, és neki is kelletlen volt az arca. — Lecsitítottam Bubuskót — hebegte Kata. A kisfiú gyorsan lefeküdt, erősen behunyta a szemét, és azt susogta: — Ne menj el! De Katát a nagyságos asszony kiküldte a konyhába. — Ez a pesztonkaimádat Bubinál már túlzott — mondta aggódva. — Nem vagyunk arisztokraták, hogy egészen cselédkézre hagyjuk a gyerekeinket. Hozzá bizalmaisabb már, mint hozzám — szólt elbúsultan. — Mert nekünk is gyöngédebbnek kell lennünk ilyen érzékeny gyerekhez ... — Nos, erről már többször beszéltünk — szólt idegesen 240