Szenes Piroska: Csillag a homlokán
Lefeküdne a fenyőfák alá, ahol nyáron olyan illatos hűvösség van, rágicsálná a fenyőtűket, és csöndesen énekelne, míg megjönne a fiatalúr. Egy bodzabokorhoz ért a patak partján. A futástól és szokatlan sírástól fáradtan leült. Könnyei hosszú csíkokat szántottak hamvas arcán, beszaladtak lihegő szájába, és sós ízük volt. Megutálta, és köpködni kezdett. A patak itt már messze volt a libaúsztatótól, és gömbölyűre mosott színes kavicsokon pergett végig. Tiszta vizén ugrált a napsugár, a kislány lehasalt, és ivott tenyeréből. Orra, szája megmerült a langyos vízben, és míg törülgette pruszlikja mocskos ujjával, elmázolta könnyeit, és fényes pirosra sikálta arcát. Felderült, és ok nélkül nevetni kezdett. Leült a virágzó bodzabokor mellé, leszakított egy nagy, fehér ernyővirágot, és egyenesen tartva tömzsi kis kezében, lassan szagolgatta. Erős, mézes illata volt a bodzavirágnak, és apró kis fekete bogarak mászkáltak rajta méz után. Minden mozgott és nyüzsgött a nap melegedő hevében, a levegő rezgett a patak fölött, mintha táncolna. Katka lassan énekelni kezdett. Sohasem figyelt rá, mit énekel, ha egyedül volt, és nem énekelt másnak. Neki mindegy volt, milyen szavakat mond, ha meggyűlt szívében a dallam, és kiszállni kívánkozott a levegőbe. Nem törődött vele, és nem figyelt utána, ha nem is énekelt verset. Néha csak beszélgetést énekelt, vagy hogy jó lenne neki egy új szalag, és igazán milyen szép kék szeme van a Zuzikának. De néha még ilyeneket sem gondolt, csak szavak nélkül énekelt, sőt dallam nélkül is. Csak búgott összevissza, néha mintha szél lebegtette volna a hangját, elgondolkozva, mintha valamit keresne önmagában. Néha azt sem tudta, hol van, a zsongó énekek könnyű szédülettel messzire tágították gyermeki mellét, mintha az lett volna a láthatár. Mintha minden, ami volt, a lankák, a mezők, a rajtuk dolgozó emberek, a patak a kacsákkal, az út mentén piruló cseresznyefák, minden belül lett volna, és minden ő volt. Egy nagy, sárga darázs dongta körül a bodzavirágot, ettől megriadt. A világ kiszaladt melléből, megkeményedett, és 22 /