Szenes Piroska: Csillag a homlokán

Kata életének első tudatos pislákolásai óta ismerte a tyúkot, amelyet kora tavasszal a szobában ültettek a tojásokra, és tudta, hogy a kakas működése nélkül sohasem lesz csibe. Kicsi kora óta látta az állatok komoly párosodását, és sohasem csodálkozott rajta. Természetes és egyszerű volt. Mégis mikor Marka mutatott a kakasra, ha azt tette, amiért a kakas a világon van, valami zavaros és zavaró, valami elfordulni — és mégis odatekinteni — való lett a megszokott, és Kata riadtan nézett a tyúkra. A tyúk lelapult, fölpislogott a kakasra. Eszébe jutott, hogy Marka is így csinál, ha meglapul az istálló szögletében a verekedő fiúk előtt. Hirtelen valami összefüggést érzett, megzavarodott, és elfordult. Figyelni kezdte Mara játékait a fiúkkal, de semmit sem látott, ami világosabbá tette volna a dolgot. Mara csak meglapult, mint a tyúk, a fiúk csak ütötték, és csúnya szavakat kiáltottak rá. Ekkor eszébe jutott régi faluja és a fiatalúr, amint kiabált utána, ha hátba vágta. Egyszer még meg is szánkáztatta a meztelen ülőkéjén. Mégis ez a fiatalúr egészen más volt, mint az itteni fiúk. Ezek csúnyák és piszkosak voltak, soha nem beszélt velük. Markát egy éjjel álmában csúnya, mérges kotlóstyúknak látta, aki hátul egy meztelen ülepet hordott. Ügy szégyenkezett, hogy aznap rá sem tudott nézni Markára. Egészen meg volt zavarodva, morcos és rossz volt. Reggel nem akarta felöltöztetni a kicsikét, anyja rávágott a nyújtófával, amint elment mellette. Másszor fel sem vett ilyesmit, most zokogva futott az udvarra és tovább a patak felé. Pergő könnyeit végighullajtotta a majoron, nagyon sajnálta magát, emberek jártak a majorban, és senki sem látta, hogy sír. Senki sem törődött vele, pedig ő csak ritkán szokott sírni. Még anyja is milyen rossz lett egyszerre, pedig mindig jó volt. — Elmegyek messzire — gondolta futtában, sírva. — Elmegyek olyan messzire, hogy senki meg nem talál. A régi falura gondolt, a hegytetőn guggoló fenyőbokrokra, amelyeken tavasszal friss-keserű ízű, gyenge zöld hajtások nőttek, mint törékeny kis ujjak egy kemény, sötétzöld kézen. 21