Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— ön Zelenyák úr? — kérdezte a jószágigazgató meleg bariton hangon, magyarul. — Parancsára — felelte Zelenyák, és kicsit összeértette a bokáját. — Tessék helyet foglalni, Zelenyák úr. — Finom, húsos kezével egy odakészített székre mutatott. Az előbb azt mesélte kedvetlenül az intézőnek, hogy tegnap Pozsonyból jövet két különvonatot látott cseh légionáriusokkal megrakva, akiket most hoztak haza Szibériából, asszonyostul, gyerekestül, a vonatok elborítva vörös zászlókkal. — Azt tudja, Zelenyák úr, mint intelligens ember, ugyebár — szólt barátságosan —, hogy egyáltalában nincs igazuk? Zelenyák kissé zavarba jött a szép bariton hangtól, nagyon illetlennek tűnt fel előtte ellentmondani. De mégis: — Azt hiszem, nagyságos uram, hogy igazunk van. — Nos — szólt a jószágigazgató kissé haragos szemöldökrándítással —, lehet, hogy magának személyesen... Ért engem? — Azt hiszem, nagyságos uram, hogy nekem csak együttesen lehet igazam a többiekkel. Egy percig csönd volt. — Maga az elnök úr rokona? — kérdezte óvatosan a jószágigazgató. — Igen — felelt Zelenyák elsuhanó mosollyal. — Uradalmi kocsis volt az apja Liptó megyében, az enyémnek bácsija volt. — Luteránus ember maga, Zelenyák úr? — Igenis, evangélikus vallású vagyok, nagyságos uram. — Látszik magán — mondta a sárga ember. Zelenyák elmosolyodott. A jószágigazgató nekitámasztotta karját a ragyogó íróasztalnak. — Hát kérem — mondta élesen —, én meg fogom érdeklődni az ügyészünknél, hogy van-e maguknak joguk, megállapodásunk ellenére, egy bértöbbletre, vagy sem. Ha ő azt mondja, hogy igen, akkor megkapják, amit kérnek. Ad173