Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Menj lefeküdni — mondta az anyja —, és aludd ki magad. Maga is lefeküdt fáradtan az ura mellé. A következő napok szomorúak voltak a kis Katának. Ha kiment az udvarra, rögtön megfogta valamelyik asszony, és részvevő arccal, de csúfolódó csillogással a szemében kérdezgette, hogy mi történt vele. Elfordult, szótlanul utánanevettek. Ha maga akarta elhullajtani szüzességét, e keveset érő értéket a parasztok közt, szokásból és csiklandozott kíváncsiságból elrosszallották volna, de hogy ártatlanul esett a bajba, csak nevetni kellett rajta. Ki lenne nevetségesebb, mint az ártatlan? — Majd mi megtudjuk Markától, hogy mi történt — mondták a lányok, akikkel libát őrzött a patak partján. Ezekkel most már nem beszélt. Imrus elébe állt, mikor este tejért ment. — Igaz, amit hallottam? — kérdezte sápadtan és majdnem fenyegetően. Katka előbb lesütött szemmel állt előtte, de most hirtelen felemelte. — Igaz, amit hallottál — mondta elfojtott izgalommal. — De teneked semmi közöd hozzá. Aztán, mikor továbbment, reszketni kezdett. Imrus ezentúl kitért előle. Mások meg elfelejtettek érdeklődni iránta, mikor az aratók megjöttek. A forradalom óta nem volt ilyen izgalom a majorban és a falvakon. Mert mikor Zelenyákot behívták az irodába kifizetni a járandóságot munka végeztével, Zelenyák azt mondta a sárgaságos intézőnek: — Kevés ez, tekintetes úr, a szerződés szerint nekünk több jár. — Milyen szerződés szerint? Nincs maguknak szerződésük. — Az országos kollektív szerződés szerint, amit a gazdasági munkaadók kötöttek törvényesen a gazdasági munkásokkal. — Lelkem — nevetett meglepett bosszúsággal az intéző. 170