Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Nem a kollektív szerződés szerint vettünk mi fel titeket. — Másféle szerződés nincs érvényben, nagyságos uram. — Mi ez? — tört ki hirtelen az intéző. — Milyen móka ez? ... Ki bujtogatott fel benneteket? — Mért bujtogatott volna fel bennünket valaki? — kérdezte nyugodtan Zelenyák. — Mi magunk is értünk a dolgokhoz ennyit, nagyságos uram. Az intéző rámeresztette sárga szemét az emberre: — Kicsoda maga? — Zelenyák András a nevem. — Gazda maga? — Olyan kisgazda. — Hát mondja csak, Zelenyák gazda, mit szólna maga ahhoz, ha Isten segítségével szerez annyit, hogy a más munkájára is szüksége van, kialkuszik a munkásával valami bért, és az osztán azzal áll elő, hogy tessék többet fizetni? — Megnézem, hogy van-e neki joga többet kívánni — felelte jámborul Zelenyák. — Ügy?... Hát látom, hogy maga egy veszélyes ember. Azért én nem fogok sokat diskurálni magával, hanem ide leteszem a kialkudott bérüket, tessék eltenni, és kivonulni az uradalom területéről! — Nem mehetünk addig, intéző úr, amíg meg nem kaptuk az egész járandóságunkat — felelt Zelenyák kiegyenesedve, összeszorította az állkapcsát, és látszott, hogy csak most készül neki a hadakozásnak. Az intézőt elöntötte az epe. — Az istenit a büdös bolseviki apátoknak! — ordított fel, hogy az irodában összerezzentek a hivatalnokok. — Hát már a tótokkal sem lehet bírni, mi?... Eddig csak a magyarok bolsevikoskodtak, hát már rátok is ráragadt a nyavalya?... Vagy nem tudjátok, hogy mi történt Magyarországon?... Azonnal telefonálok a csendőrökért! — Tessék! — mondta rekedten Zelenyák, a kalapot feltette a fejére. — Tessék csak! De azt ne tessék elfelejteni, hogy ezek nem magyar csendőrök. És ne tessék elfelejteni, hogy nálunk demokrácia van, és minden egyszerű ember 171