Szenes Piroska: Csillag a homlokán

kihúzta ilyen munka alól a lánykákat, és magához hívta őket a lakásába, amely a legszebb és legúribb volt a béresházakban. Az övéikkel csak délben kis ideig és este voltak együtt, meg a zajos, zilált és forró éjjeleken át. Marka napok óta minden este együtt ült Styefóval, váratlanul összebarátkoztak, elhúzódtak másoktól, és sokat nevettek. — Ha te kérdezed tőlem, miért barátkozom Markával, én még sokkal inkább azt kérdezem, hogy mért barátkozol te Styefóval? — szólt egy este Kata Palkóhoz. —• Igen goromba fiú ez a Styefo. — Igaz. De nincs itt más fiatal fiú, csak ő meg én. — No, akkor éppen úgy van, mint velem és Markával. De nem egészen úgy — tette hozzá élénken —, mert Marka ám nem olyan, ő sokkal jobb, mint Styefo. — No, ha sokkal jobb, mért vannak olyan jóban? — Mert, látod, megmondom neked, ha senkinek el nem árulod. Marka nagyon szeretett volna azzal a magas fiatalemberrel jóban lenni a fölsőfaluról... — Ö! — kiáltott fel megbotránkozva Palkó. — Mit gondolt Marka, ilyen fiatal varangyos béka? Hiszen az már legény! — Hát mi van azon? — nevetett Kata. — A legénynek idősebbnek kell lenni, mert akkor nem vehetné el a lányt. — És miért ne? — Mert ha olyan nagyon fiatal, az apjára van szorulva, és nem a maga embere. Palkó szeme elsötétedett, és arra bámult, amerre apja ült. — Az én apám olyan jó ember, és úgy szeret engem, hogy ha én el akarnék venni valakit, nem tiltaná meg. Katára pillantott. Ö elpirult, és azt mondta halkan: — Akkor jó. — Engem apám gimnáziumba akart járatni — mondta gyorsan Palkó, hogy kikerülje a hallgatást. — De én nem szeretek tanulni. Az iskolában mindig elálmosodok. Minek is tanuljak, no, nem? Meg lehet élni úgy is. 150