Szenes Piroska: Csillag a homlokán
— És csak az ispán úr van ott úr — tette hozzá Marka. — És mit csináltak ott a grófék egész nap? — Lovagoltak — szólt Kata gyorsan. — És milyen szép ló volt méltóságos asszonynak, olyan szép szemecskéje volt... — hirtelen elszégyellte magát, és elhallgatott. — Méltóságos úr is lovagolt — mondta Marka alattomos mosollyal. — És soha nem égett le a bőre a napon. A hölgy megérzett valamit. — Mért égett volna le? — kérdezte. — Olyan sokat lovagolt? Kata rémülten nézett Markára, halkan pisszegett, de Marka kimondta. — Meztelenül lovagolt. — Micsoda? — kacagott fel csengőn a selyemruhás hölgy. — Meztelenül? ... Igazán? — Még otthon is úgy járkált, egész nap. — Egészen meztelenül? — Minden meztelenül — mondta Marka. — Jaj, istenem! — kiáltott a hölgy kacagva, és körülnézett, kinek szólhatna. De a kert üres volt, a kert előtti utcácskán nem járt senki, és a szemközti villában le voltak húzva a meleg miatt a rolók. — Hé, ti lányok! — kiáltott ki egy földszinti ablakból most egy haragos női haing. — Mi lesz már azzal a zöldbabbal? Hullott barna konty ú nő hajolt ki egy földszinti ablakból, és dühös szemet vetett rájuk meg föl az erkélyre. — Mariskám! — kiáltott a selyemruhás hölgy kacagva. — Ha hallanád, mit beszélnek ezek a kislányok a grófékról... Ott szolgáltak náluk tavaly, mikor menekülőbon voltak. — Kedvesem ... Ha nekem ilyesmire időm lenne — szólt Mariska gúnyos-édesen. — Te, kedvesem, megteheted, hogy kivallatod őket... Gyerektelen ifiasszonyka ... Azt a zöldbabot be is akarom főzni máma, nyavalyások! A két lányka ijedten indult felé, csak egy pillantást vetettek még a selyemruhás hölgyre. Az megvetőn felbigygyesztette ajkát, felvette újra a könyvet. A konyha ajtajá138