Szenes Piroska: Csillag a homlokán

— Engem fogsz te pofozni? — sivítozott Marka, a haja tépetten lógott az arcába. — Téged ... téged, te szemtelen! Akárhányszor ... — fuldokolt a dühtől Póla. Arcán végigserkedt egy hosszú karmolás. — Hé! — kiáltott rájuk dühösen Zelenyák. — Hát itt mi lesz? Szégyen! — Szétlökte a röhögő embereket, és a homályba nyúlt, ahol a két testvér összegubancolódva küzdött. Póla dühödten ütötte Markát, ahol érte, az meg üvöltve kapaszkodott bele körmével, fogával. — Ilyen lányokat a Krisztus sem látott. Nem szégyellitek magatokat? Megkapta Marka karját, és lerántotta Póláról. — Szégyelld magad, te ördögfia! — Odalökte a szalmára. Marka valami fuldokló hangot hallatott, egész teste vonaglani kezdett. Póla fölállt, nehezen lélegzett, és remegő kézzel simítgatta magát. — Kifelé! — ordított rá Zelenyák. — Ha még egyszer ilyet csináltok, kirúglak benneteket! — Marka — rémüldözött Kata. Föléje hajolt a kislánynak, és simogatni kezdte. Marka vonaglott, mint egy megtaposott kígyó. Kata fölkapott egy ivóedényt, és kiszaladt a kútra. Az emberek már mentek a munkába, egy lány kacagva mutatott a zilált Pólára, egy legénynek mesélte a másik csoportból, hogy mi történt. Póla gyilkos pillantást vetett rá. — Katuska — súgta egy fiúhang Kata mellett, még kéthárom nagy lépést is tett mellette. — Ne barátkozz te ezekkel a lányokkal... Kata futtában ránézett Zelenyák Palkóra. — Vizet viszek neki — lihegte. A hideg vízbe bemártotta kezét, úgy törülgette vele Marka elzöldült arcát. Melléült a szalmára, átölelte a vállát. — Marka, Marka, ne rángatóddz, kérlek! — mondta félig sírva, és rémült szemmel nézte a kislányt. Az csak fuldokolt, de a hang nem akart kijönni torkán. — Igyál egy kis vizet! Egy kicsit, no. Egy kortyot. Sápadt ajkai közé erőltette a hideg vizet. Marka lenyelte, 9 129