Szenes Piroska: Csillag a homlokán

aztán egyszerre ellankadt. Kata leengedte a szalmára összeroskadt testét, simogatta a holthalovány arcát. — Nagyon rossz lány a Póla — mondta vigasztalón és meggyőződve. Marka kinyitotta a szemét, ránézett, és hirtelen hangos sírásba, üvöltő hosszú sírásba kezdett. — Marka, az istenért, ne hozz magadra ilyen szégyent! — rémüldözött Kata. De a beteg lánykának jólesett a sírás, nemsokára elcsendesedett az ordítása, és oldó könnyeket sírt. Kata átölelte a vállát: — Minek jöttünk mi ide? — kérdezte könnyek közt. — Ez az öregeknek való, nem nekünk, kislányoknak. — Megmondtam neki, hogy láttam őt éjjel egy legénnyel! — kiáltott fel Marka egy utolsó dührohammal. — És meg is fogom mondani mindenkinek. Később ő is lecsendesedett. Szótlanul keltek fel a földúlt csűrben, és kimentek a kútra mosakodni. — Add kölcsön a törülköződet — szólt Marka — nem akarok vele többé egy törülközőbe törülközni. Soha többé nem beszélek vele! A mosakodás jót tett. Csendesen mentek vissza a csűrbe. Zelenyák még tegnap este rájuk bízta a kitakarítást, gereblye állt odatámasztva a csűr oldalához. A nap már sütött, Kata felemelte hozzá az arcát. — Ha már ide kerültünk, Marka, legyünk mi együtt, és mással ne törődjünk — szólt. — Máma írni fogok a mamicskámnak. Marka nem szólt semmit, összeszedte a másik ingét, alsószoknyáját, vette a fésűjét, piros szalagját, csipkés zsebkendőjét, és Kata holmija közé tette. Elköltözött Pólától. Aztán felakasztották a lehullott holmit a szögekre, szétgereblyézték az éjszaka feltúrt szalmát, megéheztek. Kiültek a napra egy kis füves helyre, és szótlanul ették a nyúlós, puha szalonnát. Jólesett csendben lenni, kicsit sóhajtottak. — Katka... te jó kislány vagy — szólt Marka halkan. Katuska ezen úgy meghatódott, hogy összeszorult a torka, és alig tudta a falatot lenyelni. 130