Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

túra kezdetleges formában rejtetten él. A népdalok, népmesék, népjátékok, néptáncok, népszokások és a népi szólásmód felderítésével és propagálásával a csallóközi tájkutatás egy természeti gyökerű, egészséges magyar tömegkultúra lehetőségeit szolgálná. A népi kultúrának régebbi, elhomályosult része könnyen válik tudománytalan fejtegetések és belemagyarázások tárgyává, ezért volna jó a csallóközi szellemi néprajz érdekében is megfelelő tudományos kapcsolatok létesítése,, főként S o 1 y mossy Sándor budapesti! egyetemi magántanárral, aki a magyar folklore szaklapját, az Ethnographiát szerkeszti. A legújabb magyar tudományos kutatások megvetették tehát a csallóközi tájtörténelmi részletkutatás alapjait. Csallóköz emberföldrajzának történeti alapvető kérdéseivel tisztában vagyunk. Az első megszállás és a későbbi kolonizáció, valamint a helynevek kérdésére magyarázatot kaptunk. Meg van alapozva Csallóköz családi és birtoktörténete, és bepillantásunk van a sziget néprajzi múltjába. Ezeken az alapokon felépülhet már a szakszerű tájkutatás, és kibővülhet úgy, hogy a modern kor szociális és kultúrális követelményeinek megfelelően az adatok, a tények döntő bizonyítékaival több legyen, mint a multat idealizáló köldöknézés. A tájtörténelmi kutatásnak be kell illeszkednie a mai kor tényeivel dolgozó praktikus társadalomtudományba is, fel kell dolgoznia a csallóközi tömegek mai helyzetéig mindent, ami ezen a területen az emberi haladás dokumentuma, vagy a mai helyzet megvilágításával a további haladás számára tanulságos. így érdemelheti csak ki a csallóközi tájtörténelmi kutatás korunk 'legszebb jelzőjével azt a meghatározást, hogy: demokratikus tudomány. 68