Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

általános történelem a vidék, a nép életkörülményeire is mindig lecsapódik. A tájtörténelem modern kidolgozása azonban mégis elsősorban az emberföldrajzi, a néprajzi és a helyszínre alkalmazott társadalomtudományi kutatásra kell, hogy támaszkodjék. B á t k y Zsigmond emberföldrajzi és településtörténeti megfigyelései számos olyan jelenséget fednek fel, mely a mai előrehaladott világban rohamosan eltűnik, s így csakis egy szervezett tárgyi néprajzi kutatás és gyűjtés segítségével őrizhető meg az emléke. így például „régebben a cserényfalú földbeásott putriház volt a Csallóköz környezetkikényszerítette házformája". A vályogból vagy sövényből épült házak sorra kivesznek, és a modern mezőgazdasági és ipari élet kiszorítja a régi kezdetleges és természeti fokú életmód szerszámait és szokásait is, A Csallóközi Muzeumtól sajátos hivatása megkívánja, hogy elsősorban néprajzi muzeum legyen, és részint a népismereti érdekességű tárgyak összegyűjtésével, részint pedig fényképezés, rajzolás és fonográf-felvétel segítségével megőrizze mindazt, ami tán már egy újabb félszázad leforgása után nem lesz többé fellelhető. A csallóközi kutatásnak minél előbb meg kell találnia a kapcsolatot a Magyar Néprajzi Társasággal, továbbá a Magyar Néprajzi Múzeummal, melynek igazgatója éppen a csallóközi tájtörténelem buzgó munkása, B á t k y Zsigmond. A régi népélet kutatása közben napvilágra kerül az az éppen nem muzeumi, hanem élő és fejlődő népi kultúra is, melyí a magyar szellemiség mindenkori gyökere. A magyar földtől elszakadt vagy idegen származású vezető magyar polgári osztály ezt a népi kultúrát már nem, vagy még nem ismeri, úgy, hogy ez az agrárdeterminációs kul5* 67