Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

Bálint és S z e k f ű Gyula budapesti egyetemi tanárok. A nyelvészet terén G o m b o c z Zoltán, M e 1 i c li János és Németh Gyula, a tulajdonnevek etymológiája terén P a i s Dezső állnak elől. A csallóközi kutatás számára főként az emberföldrajz ismert tudósa, B á t k y Zsigmond, a Magyar Néprajzi Muzeum igazgatója nyújtott tanulságos eredményeket. A magyar településtörténeti tudományt tulajdonképen most alapítja meg Györffy Uštván, a folklorisztikus kutatás sajátságos magyar jelentőségét pedig S o 1 y m o s s y Sándor, az Ethnographia szerkesztője hirdeti. A helyi népmondákat S z e n d r e y Zsigmond kutatja fel, a tárgyi néprajzban főként Madarassy László és V i s k i Károly fedik fel a magyar nép műveltségi viszonyainak különös múltját és sokban jelenét is. A nyelvészet és a néprajz segítségével írta meg Zichy István a magyarság őstörténetét és ismertette műveltségét a honfoglalásig. A Csallóköz múltját illető legújabb tudományos eredmények, különös tekintettel a belőlük vonható praktikus tanulságra, rövid összegezésben a következők : 1. A régi Csallóköz különös tájrajzával már a mult században bőven foglalkozott O r t v a y Tivadar, aki „Magyarország régi vízrajza" című munkájában hatalmas okmánytári anyaggal igazolja, hogy „hazánk régi vízviszonyai sehol sem feltűnőbbek és sajátszerűbbek, mint a Csallóközben. Ennek egykori vízgazdasága meglepő. A ma szárazra fektetett területek itt a XIV. század előtt keresztűlkasúl voltak szelve vízágakkal és erekkel s elborítvák mindenféle állóvizekkel." Művében több, mint félszáz Dunaág, folyó, patak, ér, mocsár, tó és halászóhely olyan elnevezését sorolja fel, mely ma már csak a középkori okiratokból ismeretes. 58