Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)
Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme
Az ember szívós előtörését és ezzel szemben a táj sokoldalú determináló hatását a csallóközi szigetvilágban B á t k y Zsigmond világította meg „Néhány vonás Csallóköz településföldrajzához" című tanulmányában, melyet 1918 telén közölt a Földrajzi Közlemények folyóirata. A tanulmány Csallóköz talajismertetéséből indul ki és az emberi telepek elosztásának a természeti adottságoktól való függését bizonyítja. Az áradásoktól való biztonság, a házépítés és vízellátás szempontjai és a talaj minősége szerint a Csallóköz egyes részei vonzzák, sűrítik, más részei taszítják, sőt egészen lehetetlenné teszik a tömegesebb megtelepülést. Csallóköz vízrajzi múltja okozza tehát azt a feltűnő és egyedülálló jelenséget, hogy a sziget egyes helyein egymásra zsúfolódnak a községek, míg másutt, a hajdani nedves-ingoványos részeken teljességgel hiányoznak. Csallóköz természetkikényszerítette jellegzetes településformája a sajátságosan magyar rajszerű községeiosztódás, mely másfelé úgyszólván ismeretlen. A szigetségi viszonyok csupán egy-egy nemzetségi vagy családi telepet tűrtek meg egy helyen, s csak a nedves területeknek szorgalmas emberi kezekkel is elősegített eltűnése, visszavonulása engedte meg, hogy a telepekből sok apró falu keletkezzék. A víz és szárazföld harcába beleszólt az ember is, és századokig küzdve a vízzel, végre is a szárazföldet segítette diadalra, de energiájának jórészét az üldözött nedves viszonyokból merítette. Állattartásra, ruházkodásra, táplálkozásra, építkezésre, közlekedésre, halászatra, vadászatra a csallóközi magyar hosszú századokon keresztül a nedves rétek, öntésföldek, nádasok, füzesek, folyóágak, mocsarak és tavak kezdetleges előnyeit használta fel. 59