Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Balogh Edgár: A csallóközi ember történelme

bított decentralizáció következtében máris elvesztették kapcsolatukat a magyar tudományos világ fejlődésével, pedig a sors különössége folytán soha akkora teljesítményt nem mutatott fel a magyar tudományos élet, mint a kicsinnyé zsugorodott Magyarország most elmúlt néhány esztendejében. Nem lesz érdektelen néhány szóval felvázolni mindazt a tudományos újságot, mely a magyarországi szaktudósok munkásságában a csallóközi tájtörténelemre vonatkozik. Ezek az eredmények a csallóközi különös természeti viszonyok és az ősfoglaló, majd kolonizált magyar családok évszázados harcát világítják meg, amelyből végül is a törekvő ember került ki győzelmesen, amikor egy áradásos, keresztül-kasul vízeres, lakatlan szigetvilág kezdetleges zsákmányoló gazdaságából a mai termékeny és sűrűn benépesült Csallóköz modern mezőgazdasági és fejlődő ipari életéig jutott el. A modern magyar történelmi kutatás feltűnő sikerének titka az, hogy egyrészt az új tudósgeneráció, bizalmatlan lévén az előtte jártak munkássága iránt, a legapróbb részletek tisztázásával, a kútfők újbóli tüzetes áttanulmányozásával, és főként az eddig feldolgozatlan okmányok és levelek alapos felhasználásával egészen újonnan építette fel a magyar mult tényeinek összefüggő ismeretét, másrészt pedig a történelmi melléktudományoknak, főként a magyar nyelvészetnek és helynévkutatásnak, a folklorenak, tárgyi néprajznak, településtörténetnek és emberföldrajznak, valamint az antropológiának olyan kiváló szakemberei támadtak, hogy az ő munkásságuk eredményeinek felhasználásával a történelmi kutatás eddig soha nem tapasztalt lendületet vehetett. A mai magyar történetírás nagyjai H ó m a n 57