Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 2. Gönczöl táltos

egyebütt Csallóközben. S ugyancsak idevaló nemes ember lehetett a somorjai jegyzőkönyvben említett azon Gönczöl Imre, akit valami okból Pozsonyban lefejeztek. Gönczöl táltos némi rokonságot mutat a Kalevala főhősével, Väinämöinen-nel is. Mindkettő bűbájossághoz értő, a csillagok ismerője, s mindkettő az égre kerül, mikor a Földről távozik. Gönczöl a szekerével, Väinämöinen ércládikájával. Talán a kereszténység által megsemmisült naiv éposznak lehetett olyanféle alakja, mint a rokon finnek híres eposzának Väinämöinen. Valószínű még, hogy a monda valamelyik pogány vezér samánjának emlékét is őrzi, aki itt lakott a Csallóközben. Léinek (Lehel) voltak itt birtokai. Ennek tanúsága a három Léi nevű puszta: Érsekiéi, Nagy- és Kislél. Egykor falvak. Ugyancsak a krónikákban vele együtt említett Bulcsu vezérnek, akinek nevét Bíborban született Konstantin császár feljegyezte s akit Magyarország harmadik fejedelmi tisztét viselő előkelőségnek, kardiának (karchász) nevez, szintén kellett lenni birtokainak, mert Bucsuháza község Somorja mellett a XIII. században Bulchu-háza néven említtetik s Bulchu-Sámot is szerepel. 1287-ből pedig ismeretes a Bulchu család is, a ma is élő Bucsuházy-ak őse. Sőt a hagyomány azt beszéli, hogy Bucsuházán (= Bulchu-házán) régesrégen egy nagy úr lakott, aki a háborúban a király mellett zászlótartó volt. Ez esetben a szájhagyomány szintén a krónikákban szereplő Bulchu karchára utalna, aki a 955-iki szerencsétlen augsburgi ütközetben Leéllel együtt foglyul esett és megöletett. Ugyancsak Bulchu karchának birtokai lehettek a Karcsa nevű falvak, melyek talán a karcha név emlékét őrzik. 48