Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 1. Mit beszél a Csallóköz?

és ürtvay Tivadar tévesen vízhelyeknek olvasta az oklevelekben, pedig a nép nyelvéhez kellett volna fordulniok útbaigazításért. Megtaláljuk a nomád pásztorkodás maradvá­nyait a Duna szigetein, ahol a szarvasmarha és ló egy csordában legel kora tavasztól késő őszig. Megvan e csallóközi pásztoréletnek sajátos világa, melyet érdemes tanulmányozni. E pásztoroknál rejtőznek a régi mithoszok tö­redékei. Ott van pl. a Qönczöl táltos hatalmas alakja. Ezt csak a csallóközi magyar ismeri. Másutt részletesebben ismertetjük. Ott van az Égipász­t o r, most Szent Joákimnak hívja keresztény nevén a juhász, aki minden este a Nagy-fehérúton vagy Országúton tereli haza nyáját, de az út elága­zásánál vigyáznia kell, hogy a nyáj kétfelé ne fus­son. Közelében ragyog a Szarvas, a magyar hunmondák legendás vezérállata. ismeri még a csallóközi pásztor a csodálatos „vezér-szar­vas t", mely őt jobb legelőre vezeti. Megjelenik, ha nincs a baromnak mit enni. Nyoma megmutatja neki az útat jobb táj felé. Beszél a tátos-bikákról is. Ez a monda keleti hatást mutat, de régebbit a Mythras mondá­nál, A babiloni Merodach és Nergal mithosz ma­radványának tetszik. Persze alapos kutatásra van szükség. Ê1 még egy csomó csrllagnév. Sietni kell fel­jegyzésükkel, mert az öregek már kipusztulóban vannak s ők is igen sokat elfelejtettek. íme még né­hány: Aratók (aratógazda, marokszedő, kötöző), Fúrócsillag, Betyárok csillaga, Rablók csillaga, Ha­lál-csillag, Szerencse-csillag, Fehérszemélyek csil­laga, Vadlúdak, Bojtároké, Szerencsétlen-csillag, Köröszt-csillag, Bujdosó, Legeltető, Vadlegeltető, Szarvasköröm, Kúdusleány, Szekeres, Vezércsillag, 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom