Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Khín Antal - 1. Mit beszél a Csallóköz?

Szent Bernát kaszája, Szent Vendel serege, Tátoscsillag, Pásztorok csillaga, Szűz leányok csillaga, Ábrahám csillaga, Kis Gönczöl (nem azonos a Kis Medvével), Abetű, Óvasós csillag. Ezeket néhány kivételével sem Lugossy, sem Ipolyi, sem Kandra, sem Toroczkói Wigand Ede idevágó művei nem ismerik. Érdekes ősfoglalkozása volt Csallóköznek az aranymosás, vagy mint itt nevezik: az arany á s z a t. Nem Ásványon űzték csupán ezt a foglalkozást még 1903-ban, mint az E t n o g r. É r t. írja. Még ma is van aranyász Csallóközben. Bár hébe-hóba próbálkozik csak az aranykereséssel. A világháború után beállott változások vetettek véget az aranykeresésnek, mint az aranyászok mondják. Ezt az ősfoglalkozást is alighanem a donmelléki őshazából hozta a csallóközi kumai magyar őse. Ugyanis a magyarság donvidéki első ismert hazájának nyugati szomszédságában a Kr. u. 1. században tanyáztak az alánok. Ezektől ismerte meg a magyar az aranyat (az alán nép bányászattal is foglalkozott). Valószínűleg tőlük tanulta el az aranymosást. A mosott aranyat az aranyász sáraranynak nevezi, mert sárból mossa. Egyúttal a legtisztább aranynak tartja. Az alánok nyelvének maradéka, az osszét nyelv, a tiszta aranyat sug-zarine, sug-zärine néven nevezi, arni a sáraranynak felel meg összetételi alakjában. A magyarság három' ősi foglalkozását a csallóközi halászok ajkán élő verstöredék így foglalja össze: Sokat fárad a vadász, Ritkán száraz a halász, Mindig rongyos az aranyász. Ügy ez ősfoglalkozásoknak, mint a pásztorkodásnak legjobban megfelelt Csallóköz a legújabb időkig. A földművelést csak kis mértékben űzték 42