Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Kemény Lajos: Emlékezzünk csallóközi régiekről

írja, a gránát bul, scarlatbul s egyéb „f ő p o s z t ó b u 1" végig bélelt dolmányt, a karmasín, szattyán csizmát vagy s t e k 1 y v e 1 való német d e 1 i c s i z m á t az úriházakban fennmaradt régi arcképek tartották fenn, de itt-ott még akad egy-egy ősökről maradt tafota vagy brokátselyem atilla vagy Zrínyi is. De talán a figyelemre legméltóbb az irott anyag, amelyet a Csallóköz községházai, parochiái és a régi uradalmak kancelláriáinak poros polcain hagytak reánk a letűnt rendi világ kalamusforgató szolgabírái, nótáriusai és urasági tiszttartói, fiskálisai s amelyből a nemesség és az úrbéri jobbágyok viszontagságos életfolyását rekonstruálhatjuk szines képekben és érdekesen. Él-e még valahol a Csallóközben úr, aki elmondhatja magáról, hogy ő még úrbéres jobbággyal míveltette birtokát? Van-e még gazdálkodó, aki azt mondhatja, hogy ő még járt ú r d o 1 g á r a, robotra, fizetett kilencedet termése után? Ha van olyan, akkor annak kora már száz esztendő körül kell járnia. Mert negyvennyolcban szabadult fel a föld, éppen nyolcvan esztendeje s így hát aki akkor már „rendet vágott" az úr földjén s elbírta a p e t r e n c é t, annak legénysorban kellett lennie S így kijön a százesztendő. Feledésbe mentek már a nyolcvan év előtt megszűnt úrbéri viszonyok, a rendi világ, a nemesi javak és jobbágyi terhek. Pozsony falai között hozta meg az országgyűlés a liberális reformokat, amelyek oly mélyreható változást hoztak a föld népe életében. Hová lett a nemes úr, akit addig csak törvényes elmarasztalás után lehetett személyében letartóztatni, aki egyedül törvényes királyának hatalma 3* 35