Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

melyest csökkent az árvízveszedelem is, mert az egyenes úton a megszaladt víz, jégzajlás hamarább talált utat, de a rövid idő alatt tízszeresére szélese­dett, Öregdunává nőtt „kanális" vize olyan vadul vágott neki a falunak, sodra olyan erővel szegte­marta a partot, hogy a virágzó gyümölcsösök és a bennök épült házak fundamentumai hamarosan a dunafenékbe, majd a túlsó partra kerültek. így pusz­tult el ebben az időben a „Hármas határ" (gúthori, rajkai, somorjai) előtt a falu alatt elterült Földes­féle erdő, az Öreg Virtli, Kis Virtli és Petró pusztá­ja. Ezek a területek ma Szobros és a szabályozott Öregduna közt csendesen folydogáló ág fenekét ké­pezik. Ezt a romboló munkát ugyan valamelyest gá­tolta, hellyel-közzel meg is állította a mult század közepén megkezdett kövezés, de a rakoncátlan víz erejét megtörni nem bírta. 1862 tavaszán, eddig az utolsó nagy árvíz, olyan pusztítást vitt véghez, amilyet nem ért meg ez a kis falu 200 év óta. A száguldó áradat a tölté­sen belül rekedt 26 házat lerombolta s elvitte. Karon ülő gyermek voltam ebben az időben, de ennek a veszedelemnek egy-egy jelenete még ma — két emberöltő multával — is élénken él emléke­zetemben. Azóta a d é vény—gönyői szakaszon végrehaj­tották a szabályozást. Sok kanyarulatot megszün­tettek; a partszegést kövezéssel megállították; né­hány oldalág elzárásával, a főmeder kotrásával a víz esését, folyásának sebességét növelték, úgy, hogy a hirtelen megáradt víz és jég lefolyása bizto­sabb, mint a szabályozás előtt volt. Néha ugyan azóta is félreverték a mi kis temp­lomunk harangját, mint 1880 januárjában, mikor a hirtelen beállott hóolvadás olyan víztömeget zúdí­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom