Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

tott a falunak, hogy minden épkézláb ember munkájára szükség: volt, hogy a koronájáig vízben álló töltés szakadását meggátolja. Azóta az időközben nemzetközi víziúttá avanzsált szilaj természetű Duna, a róla elnevezett, áldásosán működő Bizottság dajkálása folytán valamelyest szelídült, nyugateurópai erkölcs szerint nevelődik, de azért még néha kirúg a hámból. így az elmúlt télen is a mi határunkban keletkezett jégtorlasz okozott olyan ribilliót, hogy az árvíz veszedelme csak akkor szűnt meg, mikor a műszaki katonaság által végzett robbantó munkának hirtelen beállott meleg időjárás s gyors olvadás jött segítségére. * Hogy hol fekszik Gúthor, azt könnyebb megmondani, mint azután a falura rá is akadni. A pozsony—somorjai országútról három út is egyenesen nekiszalad, de azokról — már ha az ember egy puskalövésnyire közeledett hozzá — alig lát a faluból egyebet egy sor, az ú. n. Búzáskaputól két oldalt, jóformán az utolsó tíz esztendő alatt épült apró háznál, míg a falu többi háza a nagy gyümölcsösökben, mint egy terjedelmes, árnyas ligetben van elrejtve. A Kertalja óriási Rákóczyfája, a Sidó Borbála szépanyám születése emlékére 1776-ban ültetett szilfasor, meg az ezekkel versenyre kelt diófák, még a templom tornyát is eltakarják a falu felé iparkodó szeme elől. A közép- és újkori Gúthor jóval messzebb délre, a mai Öregdunáig terült el, a falu közepén a dombon épült templommal, keleti határán a temetővel. Az 1679-i nagy árvíz után az elmenekült emberek a falu északi szélén építették föl hajlékaikat és a nagyrészt elpusztult Nagygúthor mellett így emelkedett Kisgúthor kis faluvá. Másfél század multával 24