Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

következménye is nagyarányú volt. — A gyenge vályogfalú házak összedűltek, az idejében biztonságba nem helyezett háziállatok, gazdasági eszközök elpusztultak s bizonyára esett néha ember is áldozatul. De ilyen nagyszabású jeges árvíz néha a határban is nagy változást idézett elő. — A vadul rohanó ár a laza talajban mély gödröket vájt, mosott ki, melyek néhol ma, századok multával is láthatók. Elhordta a szántóról a termő réteget s helyébe kavicsot, homokot rakott le. Megváltoztatta a víz járását. A mellékágból főág, a régi

1 főágból meg elposványodásra kárhoztatott H o 1

1 d u n a vált. — Ilyen változás azután a falu házai, utcái dolgában is változást idézett elő, mert a földesuraság az elpusztult porták kárvallottainak a megváltozott vízjárást tekintve biztosságosabb helyen jelölt ki háztelket. — A jobbágy ott épült s az új utcával a falu topográfiája is megváltozott. Az egész falut és határát elborító víz néha sokáig kavargott, míg végre a gátszakadás elzárása után leapadt, elszivárgóit vagy a mélyebb fekvésű helyekre lefutott. A szóhagyomány olyan esetekről is tud, hogy a temetőt is elborította a víz; közben be is fagyott s lehetetlenné tette a sírásást. — A halottat a magasabb fekvésű somorjai temetőben földelték el. Ilyen, következményeiben is messze kiható rettenetes árvíz lehetett az 1679-iki, melyre vonatkozólag néhai Lanfranconi Enea —* a Duna vízállásának tanulmányozása közben — valami régi krónikában azt a feljegyzést találta, hogy ennél az árvíznél érte el a mi Dunánk vize emberemlékezet óta legnagyobb állását. Olyan mély víz borította a falut, hogy az a „Castrum Sydó", ma is a család leányági leszár21